KING

utolsó keverés
1
Olyan hosszú idı óta, ami ezer évnek tőnt, a
harcos most elıször nem gondolt a Setét Toronnyal.
Csak a szarvassal törıdött, amely inni jött az erdei
tisztáson levı tócsához.
Célba vette a bal kezével a ledılt fatörzs fölött. Hús,
gondolta, és tüzelt, miközben szájában összefutott a
nyál.
Mellé, gondolta egy töredék másodperccel a lövés
után. Vége. Minden ügyességemnek... vége.
A szarvas holtan esett össze a tócsa mellett.
A Torony hamarosan ismét betölti, de most csupán
áldotta az összes isteneket, hogy még mindig tud
célozni, és a húsra, a húsra és a húsra gondolt.
Eltette a fegyvert – most csak egyet viselt –, átmászott
a fatörzsön, amely mögött türelmesen hasalt,
miközben szürkületbe fordult a késı délután, várva,
hogy valami, ami elég nagy ahhoz, hogy ehetı legyen,
lejöjjön a tócsához.
Jobban vagyok, gondolta enyhe csodálkozással,
miközben elıhúzta a kését. Tényleg jobban vagyok.
Nem látta a háta mögött az asszonyt, aki tőnıdı,
barna szemmel nézte.
2
A végsı összecsapást követı hat napban nem ettek
mást, csak homárhúst, és nem ittak mást, csak
enyhén sós patakvizet. Roland nagyon kevésre
emlékezett ebbıl az idıbıl; lázas volt, félrebeszélt.
Eddie-t néha Alainnak hívta, néha Cuthbertnek, a nıt
pedig mindig Susannek.
Fokozatosan elmúlt a láz, és megkezdték kínos
kapaszkodásukat a dombokon. Eddie néha a nıt