KING

Szedjétek szét, tisztítsátok meg a szerkezetet, kukacok
– ez volt az elsı dolog, amit Cort, a mesterünk a
fejünkbe vert. Nem tudhattam, mennyi idıbe telik,
hogy másfél kézzel szétszedjem, megtisztítsam és
ismét összerakjam a fegyvert, de úgy gondoltam, hogy
ha tovább akarok élni – márpedig akarok, Eddie, de
mennyire! –, jobb, ha kiderítem. Kiderítem, azután
megtanulom gyorsabban végigcsinálni, igaz? Gyere
már egy kicsit közelebb, Eddie! Gyere egy kicsit
közelebb!
– Azért, hogy jobban láthassalak, gyermekem –
mondta Eddie, de azért néhány lépéssel közelebb
merészkedett Rolandhoz. Csupán néhány lépéssel.
– Amikor az elsı lıszer elsült, ahogy meghúztam a
ravaszt, csaknem bepisiltem – mesélte a harcos. Ismét
elnevette magát. Eddie döbbenten látta, hogy az
önkívület határán jár. – Elsı lövésre, pedig hidd el, ha
mondom, ez volt a legutolsó, amire számítottam!
Eddie azon töprengett, hazudik-e a harcos a
fegyverrıl és az állapotáról. Az biztos, hogy beteg. De
tényleg ennyire? Ezt nem tudta. Ha Roland
színészkedik, akkor remek színész; ami a pisztolyt
illeti, Eddie nem tudta eldönteni, igaz-e vagy sem,
mert nem volt gyakorlata a fegyverforgatásban. Talán
háromszor sütött el lıfegyvert életében, mielıtt
hirtelen tőzharcban találta volna magát Balazar
irodájában. Henry tudta volna, de Henry halott – ez a
gondolat mindig gyászba borította Eddie-t.
– A többi nem sült el – mesélte a harcos –, ezért
megtisztítottam a fegyvert, újratöltöttem, és ismét
körbelıttem a tárat. Ez alkalommal abból a lıszerbıl
használtam, amely kicsit arrébb volt az övcsattól.
Azok áztak át a legkevésbé. Azok, amelyekkel a
zsákmányt ejtettük, a száraz lıszerek, azok voltak a
legközelebb az övcsathoz.
Szünetet tartott, szárazan beleköhögött a tenyerébe,
folytatta.