KING

korábbra, vagy a halálodnál sokkal késıbbre.
Eddie feszes szájjal mosolygott. – Hát ide figyelj,
Monty! Több mint boldogan elcserélem a gumicsirkét
meg a szaros tengerparti vakációt arra, ami a 2.
számú ajtó mögött van!
– Nem értem a...
– Tudom, hogy nem érted. Nem érdekes. Csak nyisd
ki ezt a szart!
A harcos megrázta a fejét.
Ott álltak a hajnalban, az ajtó ferde árnyékot vetett
az apadó tenger felé.
– Nyisd ki! – rikoltott Eddie. – Veled megyek!
Világos? Veled megyek! Ez nem azt jelenti, hogy nem
akarok visszajönni! Lehet, hogy akarok. Mármint
valószínőleg akarok. Azt hiszem, ennyivel tartozom
neked. Végig becsületes voltál velem, ne hidd, hogy
nem vagyok tisztában a ténnyel. De amíg te elhozod
ezt a Kiafene Árnyékcsajt, én megkeresem a
legközelebbi Csirkebüfét, és újítok valami kaját. Azt
hiszem, kezdetnek jó lesz a Harmincdarabos Családi
Csomag.
– Itt maradsz.
– Azt hiszed, viccelek? – Eddie már sipított, közel volt
a kiboruláshoz. A harcos szinte látta, hogyan bámul
bele önnön kárhozata kavargó mélységeibe. Eddie
fölhúzta az ódon revolver kakasát. A nap feljöttével és
az apállyal együtt elült a szél, így nagyon tisztán
lehetett hallani a kakas kattanását. – Akkor tegyél
próbára!
– Azt hiszem, megteszem – mondta a harcos.
– Le foglak lıni! – süvöltött Eddie.
– Ka – válaszolta egykedvően a harcos, és az ajtó felé
fordult. A kilincsért nyúlt, de a szíve várakozott: várta,
hogy mi jön, élet vagy halál.
Ka.