KING

falnál, jobban mondva úgy ráragadt, mintha bele
akarna búj ni, lelógó karral, nagy, sebzett O-vá tágult
szemmel. Úgy festett, mint aki azon töpreng,
hogyhogy nem jelezte a horoszkópja, hogy óvakodjék
a mai naptól.
Nem lesz probléma.
– Igen! – ismételte meg vidáman O'Mearah.
Kezükkel egyenruhás térdükre támaszodva
kukucskáltak be a pult alá. O'Mearah keze most
fölemelkedett a térdérıl és kinyúlt a tárcáért. –
Látom, a...
Roland megtette az utolsó lépést. Egyik kezével
megfogta Delevan jobb arcát, másikkal O'Mearah bal
arcát, és a nap, amelyikrıl Kövér Johnny Holden azt
hitte, hogy ennél rosszabb már nem lehet, hirtelen
még annál is jobban elfajult. A kék öltönyös kísértet
elég keményen csapta össze a két rendır fejét, hogy
olyan hangot adjanak, mintha két sziklát ütött volna
egymáshoz.
A rendırök egy kupacba rogytak. Az aranykeretes
szemüveget viselı férfi viszont állt, és a 357-es
Magnumot Kövér Johnnyra szögezte. A csöve akkora
volt, hogy holdrakétát ki lehetett volna lıni belıle.
– Nem lesz problémánk, ugye? – kérdezte a kísértet
halott hangon.
– Nem, uram – vágta rá azon nyomban Kövér
Johnny –, egy szál se.
– Maradjon ott, ahol van. Ha a segge megszakítja a
kapcsolatot azzal a fallal, akkor maga is megszakítja a
kapcsolatot az élettel. Megértett?
– Igen, uram – bólintott Kövér Johnny –, persze
hogy értem.
– Jó.
Roland kétfelé lökte a két rendırt. Éltek. Ez jó. Nem
számít, milyen lassúak és figyelmetlenek, akkor is
harcosok, emberek, akik igyekeztek segíteni egy
bajban levı emberen. Nem akarta megölni a saját