KING

halántékát dörgölte. – Most pedig, ha nincs ellenedre,
Eddie, befejezném a társalgást. Visszatért a
fejfájásom. Meglehetısen erıteljesen.
– Az az érzésem, hogy a logika vagy a logikátlanság
attól függ, mit akarsz hinni. Én láttalak a Macy'sben,
Odetta! Láttam, ahogy loptál! Azt mondod, te nem
csinálsz ilyesmit, de azt is mondtad, hogy nem
hordasz ékszert. Akkor is ezt állítottad, amikor beszéd
közben többször lenéztél a kezedre. Azok a győrők
akkor is ott voltak, de mintha nem láttad volna ıket,
amíg én föl nem hívtam rájuk a figyelmedet, és így meg
kellett pillantanod.
– Nem akarok errıl beszélni! – ordította a nı. – Fáj
a fejem!
– Jól van. De tudod, hogy hol vesztetted el az idıt,
és az nem Oxfordban volt.
– Hagyj békén – mondta a nı tompán.
Eddie látta, hogy a harcos visszafelé vánszorog a
két teli tömlıvel; az egyik a derekára volt kötve, a
másik a válláról lógott. Nagyon fáradtnak látszott.
– Bárcsak segíthetnék – mondta Eddie –, de ahhoz,
hogy megtehessem, valódinak kell lennem.
Állt mellette még egy pillanatig, de a nı lehajtotta a
fejét, és ujjainak hegyével kitartóan masszírozta a
halántékát.
Eddie elindult Roland elé.
8
– Ülj le. – Eddie átvette a tömlıket. – Cefetül festesz.
– Cefetül is vagyok. Megint beteg leszek.
Eddie ránézett a harcos kivörösödött arcára,
homlokára, cserepes ajkára, és bólintott. – Reméltem,
hogy nem így lesz, de azért nem vagyok meglepve.
Nem szedted elég ideig a gyógyszert. Balazarnak nem
volt elég Keflexe.
– Nem értem.
– Ha nem szedsz elég penicillint, akkor nem irtja ki