KING

akkor örökre ottragadna, ahogy Eddie-vel is ez
történne fordított helyzetben), ı is éppen olyan
tökéletesen értené azt a nyelvet. Eddie agyából már az
elején kiolvasta, hogy a két világ nyelve hasonló.
Hasonló, de nem azonos. A szendvics itt
körömfaladék. A beakasztani ott azt jelenti, hogy
keresni valami ennivalót. Nos... nem lehet, hogy a
kábítószer, amelyet Eddie kokainnak nevez, a harcos
világában a cukorral azonos?
Alaposabban megfontolva azonban
valószínőtlennek látszott. Eddie ezt az italt nyíltan
vásárolta, tudva, hogy figyelik közben a Vámhivatal
papságának szolgái. Roland azt is érzékelte, hogy
viszonylag keveset fizetett érte. Talán még kevesebbet,
mint a húsos körömfaladékért. Nem, a cukor nem
azonos a kokainnal, de akkor is érthetetlen, miért
akarhat valaki kokaint vagy bármilyen más
törvénytelen kábítószert abban a világban, ahol ilyen
bıven van és ilyen olcsón kapható a hatalmas cukor?
Ismét a húsos faladékra nézett, érezte az éhség elsı
támadását... ugyanakkor döbbenten, zavart hálával
jött rá, hogy jobban van.
Az ital? Az volt az oka? Vagy az italban levı cukor?
Annak is része lehetett benne, de csak kis része.
Gyerekkora óta tudta, hogy a cukor felpezsdítheti a
lankadó erıt. Viszont nem enyhíti a fájdalmat, nem
oltja ki a tüzet, amikor a testet kohóvá főti a láz.
Márpedig vele ez történt... és még mindig történik. A
görcsös didergés abbamaradt. A verejték fölszáradt a
homlokáról. Torkából mintha tünedeznének a horgok.
Hihetetlen, mégis vitathatatlan, nem csupán a
képzelete és a vágyálmai játszanak vele (bár a harcos
az ismeretlen és megismerhetetlen évtizedek óta nem
volt képes ilyen léhaságokra). Hiányzó ujjai még
mindig lüktettek és hasogattak, mégis mintha
csökkent volna a fájdalom.
Roland lehajtotta a fejét, lehunyta a szemét, és