KING

csináljuk meg a csoportos vérvizsgálatot, vagy
elmegyek. Melyiket választják?
Ugyanaz a csönd. Amikor ismét összenéztek, tudta,
hogy gyızött.
GyızTÜNK, helyesbített. Hogy hívnak, haver?
Rolandnak. Téged meg Eddie-nek. Eddie Deannek.
Jól hallottad.
Hallgattam és figyeltem.
– Adják oda a ruháit – mondta undorral az idısebb
férfi. Eddie-re nézett. – Nem tudom, mi volt nálad, és
hogyan szabadultál meg tıle, de azt akarom, hogy
tudd: rá fogunk jönni.
Az öreg szivar végigmérte.
– Csak ülsz itt. Ülsz itt, és majdnem vigyorogsz.
Amit mondasz, attól nincs hányingerem. Ami vagy,
attól kell hánynom.
– Én viszont magát szeretném lehányni.
– Ez kölcsönös.
– Húha! – így Eddie. – Ez tetszik. Itt ülök egy kis
szobában egy szál alsóban, körülöttem hét alak
fegyverrel a derekán, és még tılem kell hánynia?
Ember, magának aztán komoly problémái lehetnek.
Egyet lépett feléje. A vámos egy pillanatig állta a
sarat, azután megláthatott valamit Eddie szemében –
hibbant egy színe volt, félig mogyoró, félig kék –,
amitıl akaratlanul hátrálnia kellett.
– NEM SZÁLLÍTOK! – bömbölte Eddie. – MOST
MÁR ELÉG! BEFEJEZTEM! HAGYJANAK BÉKÉN!
Ismét az a csönd. Azután az idısebb férfi
megfordult és rákiáltott valakire. – Nem hallottad?
Hozd a ruháit!
A kihallgatás befejezıdött.
2
– Gondolja, hogy követnek? – kérdezte a taxisofır.
Úgy hangzott, mintha mulattatná a dolog.
Eddie visszafordult. – Ezt miért mondja?