KING

Se hang, se fény, meddig csak lát a szem.
S míg lestem: száll-e bagoly s denevér
Az éjben, emlékeim a fenyér
Elverte, elterelte hirtelen.
XIX
Keresztbe folyt egy kis, sebes patak,
Váratlanul, mint kígyó hogyha jön,
S nem lágyan – noha lagymatag mezın –,
Hisz fürdethetett volna ez a hab
Izzó ördög-patát is, oly harag
Vitte tajtékzón, örvény-pörgetın.
XX
Mily csekély víz s mi vad! – A part felett
Pár satnya, guggoló égerbokor
S pár ázott főz szorongott s dılt komor-
Némán a vízre: öngyilkos sereg;
S mi – bármiképp – gyötrıjük lehetett:
Érzéketlen futott a vízsodor.
XXI
Míg átkeltem – egek! – mi félelem
Járt át, hogy lábam hulla-fıre lép,
Vagy meder-mérı gerelyem nyelét
Szakállába s hajába tekerem.
Vizipatkányt döftem le? – énnekem
Úgy tőnt, más hangot hallok: kisdedét.
XXII
Öröm volt partot érnem ideát! –
Bár reményem, hogy szebbet: puszta köd.
Miféle harcon milyen küszködık
Tiprása gyúrt e partból pocsolyát?
Mint a varangyok lúggal-tele kád
Mélyén, hiúzok izzó rács között,