KING

kikötözve egy hangyabolyhoz az égetı sivatagi nap
sugaraiban. Két csodálatos hangyaboly, egy kék és
egy rózsaszín. Ez a legrosszabb, ami létezhet, abszolút
a legrosszabb. Az apja olyannyira azt akarta, hogy
egyetlen fia a nyomdokaiba lépjen, hogy semmi másra
nem volt hajlandó pénzt adni, mint gyógyszerészi
diplomára, így az apja nyomdokaiba lépett, és az Isten
rohassza meg az apját, ez biztosan a legrohadtabb
pillanat volt az életében, amely tele volt rohadt
pillanatokkal, ez az élet vénítette meg idı elıtt.
Ez volt az abszolút mélypont.
Legalábbis lehunyt szemmel azt képzelte.
– Ha bejön, Mrs. Rathbun, tudok adni magának egy
tucat öt milligrammos Valiumot. Ez megfelel?
– Ezzel az emberrel lehet beszélni! Istennek hála,
ezzel az emberrel lehet beszélni! – és már le is csapta
a kagylót. Csak így. Egy szó köszönet nélkül. De
amikor ismét találkozik azzal a járkáló végbéllel, aki
doktornak hívatja magát, az elıtt bezzeg térdre borul,
az orrával fényesíti ki a Gucci cipıje orrát, lecidázza,
mindent...
– Mr. Katz – szólalt meg a segédje furcsán
lelappadt hangon. – Azt hiszem, van egy kis prob.,.
Újabb sikoly. Ezt követte, egy fegyver dörrenése,
ami annyira megijesztette Katzot, hogy egy pillanatig
azt hitte, a szíve döndül egy hatalmasat, azután
mindörökre leáll a mellében.
Kinyitotta a szemét, s belenézett a harcos szemébe.
Lejjebb eresztette a tekintetét, és meglátta a pisztolyt
a férfi öklében. Balra nézett és látta, hogy Ralph, az ır
egyik kezét babusgatja, és akkora szemeket mereszt a
betolakodóra, hogy a szemgolyói csaknem kiesnek az
arcára. Ralph saját fegyvere, a 38-as, amelyet
rendırként tizennyolc éven keresztül viselt
kötelességtudóan (de csupán a 23-as körzet
lövészpincéjében használta lılapok ellen; ı azt
mondta, hogy kétszer elırántotta szolgálat közben is...