KING

Megtalálhatja a nıt, akár élve is, nem túl komoly
sebekkel, úgy, hogy még mindig önmaga. Akár valami
életet is teremthetnek itt maguknak, és kölcsönös
szerelmük talán kitépi azt a nadragulyát, aki Detta
Walkernek hívja magát. Igen, talán ık ketten képesek
Dettát megfojtani. Roland romantikus volt a maga
érdes módján... mégis elég realista ahhoz, hogy tudja:
a szerelem ritkán gyızedelmeskedik. És vele mi lesz?
Még ha sikerülne is gyógyszert szereznie Eddie
világából, olyat, amelyik már-már meggyógyította a
múltkor, vajon most is meggyógyítja-e? Most nagyon
beteg, és már arra kell gondolnia, nem fajultak-e el
túlságosan a dolgok. A karja, lába fájt, a feje lüktetett,
a melle nehéz volt, tele váladékkal. Amikor köhögött,
baloldalt fájdalmasan reszelt valami, mintha eltört
volna egy bordája. A bal füle lángolt. Lehet, gondolta,
hogy egyszerően eljött az idı: vége, be kell fejezni.
Ettıl rögvest heves tiltakozás ágaskodott föl benne.
– Eddie! – kiáltotta, és most nem köhögött. A hangja
mély, erıteljes volt.
Eddie, egyik lábával a kıtörmelékben, másikkal egy
kiugró kövön, megfordult.
– Mondjad – szólt vissza különös, türelmetlen
kézmozdulattal, amellyel azt akarta jelezni, hagyja ıt
békén a harcos, hogy az igazi dolga után láthasson, a
fontos dolog után, hogy megkeresse Odettát, és
megmentse, ha kell. – Minden rendben. Eredj át,
intézd el, amit kell. Mire visszajössz, mindketten itt
leszünk.
– Ezt kétlem.
– Meg kell keresnem. – Rolandra nézett, a pillantása
fiatal, teljesen védtelen volt. – Úgy értem, tényleg
muszáj!
– Megértem a szerelmedet, a vágyadat – mondta a
harcos –, ám ezúttal azt szeretném, ha velem jönnél,
Eddie.
A fiú sokáig nézett rá, mintha nem hinne a fülének.