KING

másmilyenre) vár, emlékezett az olaj és az
elektromosság szagára, miközben leugrott a salakra,
emlékezett, milyen melege volt. Mintha belılük áradt
volna a hıség, belıle, a fekete öregasszonyból, a
lányból, a vonatból, az alagútból, a láthatatlan égbıl
fölöttük, de még a pokolból is alattuk. Emlékezett rá,
hogy minden összefüggés nélkül azt gondolta: ha most
vérnyomásmérıt tennének rám, kinyiffanna a
mutatója, azután lehőlt, a táskájáért ordított, és
amikor az egyik mentıs le akart ugrani mellé a
táskával, azt mondta neki, hogy kotródjék, a mentıs
hökkenten nézett rá, mintha most látná elıször
George Shaverst, és elkotródott.
George annyi vénát és artériát kötött el, amennyit
el tudott kötni, és amikor a lány szíve kezdett
kihagyni, telenyomta digitálisszal. Megérkezett a vér.
A zsaruk hozták. Akarja, hogy kiemeljük, doki?,
kérdezte az egyik, és George azt felelte, még ne,
elıvett egy tőt, belenyomta a lányba a plazmát,
mintha drogos lenne, akinek piszkosul kell már egy
adag.
Ekkor megengedte, hogy kiemeljék.
Azután már elvihették.
A kórházba vezetı úton a lány magához tért. Ekkor
kezdıdött a furcsaság.
3
George adott neki egy adag Demerolt, amikor a
mentısök betolták a kocsiba – a lány megmozdult,
halkan sírni kezdett. Elég szép adagot adott neki,
hogy biztosan nyugton maradjon, amíg elérik a Szent
Szeretet Kórházat. Kilencven százalék, hogy még
életben lesz, mire odaérnek. Egy pont a jóknak.
A lány pillái azonban verdesni kezdtek, amikor még
hatsaroknyira voltak a kórháztól. Kásásan nyögött. –
Adhatunk neki még egy adagot, doki – mondta az
egyik mentıs.