KING

– Más szavakkal, az üzlet visszatér a szokásos
kerékvágásba.
– Így van.
– Most pedig mondd azt, hogy szerinted ez tényleg
így fog történni. Gyerünk, Jack! Mondjad! Látni
akarom, ahogy pléhpofával kimondod, látni akarom,
hogy nı meg az orrod.
– Nem értelek, Eddie.
– Dehogynem! Balazar azt gondolja, hogy megfújtam
az árut? Ha ezt gondolná, akkor hülye lenne,
márpedig tudom, hogy nem az.
– Nem tudom, hogy mit gondol – válaszolta Andolini
derősen. – Nem az én dolgom, hogy ismerjem a
gondolatait. Azt tudja, hogy nálad volt az áru, amikor
elhagytad a szigeteket, azt is tudja, hogy a vámosok
elkaptak, azután elengedtek, azt is tudja, hogy itt
vagy, nem pedig úton a Riker felé, azt is tudja, hogy
az árujának meg kell lennie valahol.
– És azt is, hogy a vámosok még mindig úgy
tapadnak rám, mint a búvárruha a búvárra, mivel te
is tudod, és rejtjeles üzenetet küldtél neki a kocsi
rádióján. Valami ilyesmit, hogy „dupla sajt szardella
nélkül", igaz, Jack?
Andolini nem szólt semmit, csak derősen nézett.
– Csakhogy te olyasmit mondtál neki, amit már
tudott. Mint mikor az ember összeköti a képen a
pontokat, és máris látja, mit ábrázol a rajz.
Andolini csak állt az arany alkonyi fényben, amely
lassan a kazántőz vörösébe fordult, továbbra is
derősen nézett, és továbbra sem szólt egy szót sem. –
Azt hiszi, hogy átállítottak. Hogy nekik dolgozom. Azt
hiszi, elég hülye vagyok ahhoz, hogy ezt tegyem. Nem
is nagyon hibáztathatom érte. Miért is ne? Egy flúgos
bármire képes. Akarod ellenırizni, hogy be vagyok-e
drótozva?
– Tudom, hogy nem vagy – felelte Andolini. – Van
valamim a teherben. Olyasféle, mint az adászavaró,