KING

Rolandnak ez idegen volt... ám ekkor Eddie éles
hangon beleszólt a csendbe:
– De hát miért nem? Mi a jó büdös francért nem?
– Mert te nem csirkét akarsz enni – felelte a harcos.
– Tudom, hogyan hívod azokat a dolgokat, amiket te
kívánsz, Eddie. Te egy „lövést" akarsz. „Utazni"
akarsz.
– Na és? – Eddie most már kiabált, majdnem
rikácsolt. – Na és ha azt akarom? Mondtam, hogy
visszajövök, veled! Megígértem! Vagyis a SZAVAMAT
adtam rá! Mit akarsz még? Azt, hogy esküdjek az
anyám nevére? Rendben, az anyám nevére esküszöm!
Azt akarod, hogy Henry bátyám nevére esküdjek?
Rendben, esküszöm! Esküszöm! ESKÜSZÖM!
Enrico Balazar is megmondhatta volna, de a
harcosnak nem volt rá szüksége, hogy a Balazar-félék
világosítsák föl arról a tényrıl, hogy sohasem szabad
bízni egy drogosban.
Roland az ajtó felé biccentett. – Legalábbis addig,
amíg el nem érjük a Tornyot, életednek ez a része
lezárult. Azután engem nem érdekel. Azután a magad
útján mehetsz a pokolba. Addig szükségem van rád.
– Ó, te rohadt, hazug seggfej – mondta halkan
Eddie. A hangjában nem volt érzelem, de a harcos
látta a szemében a könnyek ragyogását. Semmit sem
szólt. –Tudod, hogy nincs azután, nekem legalábbis
nincs, meg neki sincs, meg a harmadiknak sincs,
akárki is az. Valószínőleg neked sincs – éppen olyan
hullajelöltnek tőnsz, mint Henry a legrosszabb
formájában. Ha nem halunk meg a Torony felé vezetı
úton, meghalunk, mikor odaérünk, akkor meg miért
hazudsz nekem?
A harcos tompa szégyenfélét érzett, de csak annyit
válaszolt: – Mostanra mindenesetre lezárult életednek
ez a része.
– Igazán? – kérdezte Eddie. – Nos, van egy hírem a
számodra, Roland. Tudom, hogy mi történik a valódi