STEPHEN KING

Polly szökött hazulról. Réges-rég, igaz se volt talán - 1970 júliusában.
Szöktében megállapodott Denverben, és ott dolgozott egy kijózanítóállomáson, amíg gyermeke
meg nem született. Minden szándéka az volt, hogy örökbe adja, de aztán valamiért - talán
mert a szülőotthon nővére nyomban kezébe nyomta a kicsit - meggondolta.
- Apai nagyapjáról Keltonnak nevezte a fiút. Hirtelen elhatározása, hogy megtartja, őt magát
is megrémítette, hiszen gyakorlati gondolkodású, józan nőnek tekintette magát, bár efféle önarcképével
nem vágtak egybe az utóbbi esztendőben viselt dolgai. Gyakorlati gondolkodású, józan nők,
először is; nem esnek teherbe leányfejjel. Másodszor, nem szöknek meg hazulról, és nem adnak életet
gyermeküknek vadidegen városban - végül pedig gyakorlati gondolkodású, józan nők nem ragadják
magukkal csecsemőjüket merőben ismeretlen jövőjükbe.
Annyit meg kellett hagyni Pollynak, hogy nem dacból ragaszkodott a gyermekhez. Meglepte
őt magát is, mennyi kérlelhetetlen szeretet szorult őbelé.
Denverből továbbállt. Azazhogy továbbálltak. Alkalmi munkákkal végül San Franciscóba
jutott el, mert talán mindig is oda igyekezett. 1971 kora nyarán San Francisco volt a hippik
Xanaduja, teli szédülttel, tekergővel, zenésszel és efféle nevű zenekarokkal, mint Szottyadt Körte
vagy Felvonó a Tizenharmadikra.
Scott McKenzie akkoriban divatos dala szerint e tündérpalotában éjjel-nappal zajlott a szerelem.
Ebből Polly Chalmers valahogy kimaradt - igaz, már akkoriban se nézte volna senki hippinek.
Abban az épületben, ahová Keltonnal beköltöztek, kábszeresek tévelyegtek föltépett postaládák
közt, nyakukban a béke nemzetközi jelével - nyúzott, csatakos motoroscsizmájuk szárában pedig
többnyire rugós késsel. A házat legsűrűbben részletbehajtók, végrehajtók és rendőrök látogatták. S
ha a rendőröknek nem is volt disznó dekás a nevük szemtől szembe, azért a szerelem éjjel-nappal
műsorának hiányát láthatóan fájlalták ők is.
Polly segélyért folyamodott, de kiderült, hogy nem jogosult rá, mert nem élt Kaliforniában
eleget. Ma már, gondolta el, másként lehet, de 1971-ben a fiatal leányanya éppúgy küszködött San-
Franciscóban, mint akárhol másutt. Folyamodott a Gyermekét Maga Nevelő-segélyért is, aztán csak
várt és remélt. Kelton nem látott szükséget, de Pollynak meg kellett vonnia szájától a falatot. Űzött
macska volt - manapság senki rá nem ismert volna akkori valójára. A nyugati partvidéken töltött
első három évének emlékei közt maga is úgy kotorászott, mint régi ruhák közt a padláson. Visszatetszők
voltak, fintorgásra indították.
Nem ezért viszolygott-e, hogy Alannek kitálaljon? Nem ezért tartotta-e emlékeit a padláson,
zár alatt? Megszenvedte a segítség büszke elutasítását meg a kor gonosz szemforgatását más is -
mert a szabad szerelem diadalát kürtölte ez a kor, a leányanyákat pedig kiseprűzte a társadalomból.
Kelton vele szenvedett a kor túszaként, ő meg a maga bolondságának igáját vonta.
Elborzasztotta az is, hogy helyzete lassan jobbra fordul. 1972 tavaszán jogosulttá vált az állami
segélyre. Az anyaságit már a következő hónapra ígérték, és éppen azt tervezte, hogy különb
hajlékot keres, amikor a tűz támadt.
Híre abban a büfében érte, ahol dolgozott. Álmaiban azóta is elő-előjött Norville, a hidegkonyha
szakácsa - az akkoriban igen legyeskedett körülötte -, amint áll tanácstalanul a telefonkagylóval
a kezében, végül odanyújtja, és többször elismétli: A rendőrség az, Polly. Veled beszélnének.
A rendőrség az, Polly. Veled beszélnének.
Volt is miről. Akkor emelték ki egy fiatal nő meg egy kisfiú holttestét bérházuk kiégett harmadik
emeletéről. A felismerhetetlenségig megégtek mind a ketten. A gyermeket ismerték a házban.
Tudták volna azt is, ki a nő, ha Polly nem dolgozik éppen.
Kelton halála után három hónapig még a büfében dolgozott, de magányossága már-már őrületbe
hajszolta. Végül írt haza, és tudatta anyjával meg apjával, hogy San Franciscóban van, fiat
szült, de a gyermek már nincs meg. Többet ki nem vallott volna akkor sem, ha tűzpróbával fenyegetik.
Hazamenni még nem állt szándékában - meggondolni legalábbis nem gondolta meg -, mégis
úgy érezte, ha a rokoni szálakat most összébb nem vonja, úgy elhalnak, mint a fák gyökerei a talajvíz
alászálltával.
Anyja nyomban válaszolt is postacímére, és könyörgött neki, hogy jöjjön haza Castle Rockba.
Hétszáz dollárról szóló csekket is mellékelt a levélhez. Ahol Polly lakott Kelton halála óta, abban
a bérkaszárnyában fullasztó volt a meleg, így aztán csomagolás közben meg kellett állnia egy
pohár hideg vízre. S amikor megállt, meggondolta, hogy íme, anyja első füttyentésére - jó, könyör-
- 100 -