STEPHEN KING

Hugh kinyitotta a kocsi ajtaját, és behajolt. A szőrmestóla előrelendült a nyakából, és viszszahúzódásra
késztette Lennyt. Marokszám hullt a szőre ennek a rókafarkfélének, és bűzlött messziről.
Hugh pedig elkapta Lennyt kezeslábasa kantárjánál, és kilódította a kocsiból. Lenny háborgón
kapálózott.
- Bocs, tata - mondta Hugh szórakozottan, mint akinek kisebb baja is nagyobb. - Köll a kocsi.
Az enyimé kifingott.
- Az nem úgy van...
De úgy lett. Hugh kilódította Lennyt az útra, akár a rongyoszsákot. Lenny csattanva ért földet,
és tiltakozó károgásából fájdalmas vonítás lett. Az egyik kulcscsontja és két bordája eltörött.
Hugh meg bevágódott a Chevybe, berántotta az ajtaját, és rátaposott a gázra. A motorból
ámuló sikoly tört ki, lógó kipufogócsövéből pedig kék füstbodor, és nyolcvan kilométerrel lódult
lefelé a dombról, amire Lenny Partridge a hátára bírt fordulni.
Andy Clutterbuck 3.35-kor kanyarodott föl Castle Viewba. Találkozott ugyan Lenny
Partridge ellenkező irányba tartó tragacsával, de pillantásra sem méltatta. Clutot csak Hugh Priest
foglalkoztatta most. A rozsdás Chevy látványa mindennapjaihoz tartozott.
Clutnak sejtelme nem volt, miért és hogyan keveredett Hugh ebbe a kettős gyilkosságba, de
ezzel sem törődött. Elvégre a közkatonának nem kell mindent tudnia. A miért és hogyan nem az ő
dolga - s nem először áldotta a sorsát érte. Annyit tudott csupán, hogy Hugh garázda disznó, s hogy
a múló évek sem javítottak rajta. Az ilyentől minden kitelik. Kivált, amikor felönt a garatra.
Ilyenkor még dolgozhat, gondolta meg Clut, mégis kicsatolta szolgálati revolverének tokját,
amint Hugh kidőlt-bedőlt házához közeledett. Egy pillanattal később pedig látta, hogy a nap üvegen
és krómon csillog Hugh behajtójában, s az idegei zizegni kezdtek, mint a távíródrótok a viharban. A
kocsija itthon. Márpedig otthon az is, akinek a kocsija otthon, ilyen a vidéki élet.
Amikor Hugh gyalogszerrel eleredt hazulról, jobbra fordult, el a várostól, Castle Hill tetejének.
Ha Clut elnézett volna arra, ott látja Lenny Partridge-ot az útpadkán vergődni, mint a porban
fürdő csirkét. Csakhogy nem nézett arra.
Clut minden figyelme Hugh házán volt, és Lenny vékony madártiricselését beengedte ugyan
a füle, de a másik engedte is ki gondolkodás nélkül.
Inkább a revolverét kapta elő, amint kilépett a járőrkocsiból.
William Tupper tizenkilenc éves lehetett. Egyetemi ösztöndíjat nem pályázhatott volna meg
sikeresen, de annyi esze volt, hogy megrémült, amikor Henry berobbant a Tigrisbe háromnegyed
négy előtt öt perccel, Castle Rock városi létének végnapján. Azt is látta mindjárt, hogy nem használ,
ha az első szóra nem adja a kezébe Pontiacjának kulcsait, mert Henry (William Tupper kenyérre
kenhető gazdája) olyan kedvében volt, hogy akár őt is lecsapja, és elveszi a kocsikulcsokat.
Így aztán - először életében és utoljára - Billy cselhez folyamodott.
- Henry - pillantott a gazdájára félénken -, úgy látom, innod kellene valamit. Énrám is rám
férne. Miért nem döntünk le valami rövidet, mielőtt elindulsz?
Henry eltűnt a söntés pultja mögött. Billy hallotta, hogy káromkodva motoz alatta. Mikor
végre fölegyenesedett, lakattal lezárt négyszögletű fadobozt tett a pultra, és az övén viselt kulcskarikán
kereste a lakathoz való kulcsot.
Eltöprengett Bill ajánlatán, és már-már megrázta a fejét. Aztán meggondolta. Egy korty acélozná
idegeit is, kezét is. Megtalálta a kulcsot, kipattintotta a lakatot, és félretette a pulton. - Nem
bánom - mondta végül. - De ha már iszunk, ne vacakoljunk. Legyen Chivas. Háromcentes neked,
feles nekem. - És rászögezte mutatóujját Billyre. Billy megremegett, mert az volt a gyanúja, hogy
Henry ezzel folytatja: De velem jössz. - Csak ám anyádnak - hallotta aztán - egy szót se, hogy én
itatlak, értesz?
- 224 -
4
5