STEPHEN KING

Challenger. A farát megemelték, hogy az orra támadóan szegüljön az útnak. Füstüveg ablakain csupán
átderengett a bukócső íve az első meg a hátsó ülés közt. A farán matricagyűjtemény: MESZES,
ASZFALTSZAGGATÓ,GOODYEAR BALLON, FALTÖRŐ. Hengerei elégedetten doromboltak,
mert azon a kilencvenhat oktános benzinen éltek, amit csak Portlandtól északra, az autópálya oxfordi
szakaszán lehetett kapni.
Lassított kissé a Fő utca meg a Borostyán utca sarkán, majd némi gumisivalkodással beállt a
fűrészfogas parkolóba a Keccentő nevezetű borbélyműhely előtt. A műhelyben nem várt nyiratkozásra
éppen senki. Bill Fullerton meg Henry Gendron, aki Billnek a keze alá szokott dolgozni, az is
a égi brillantin-plakátok alján üldögélt a borbélyszékben, és egymás közt cserélték a reggeli újság
lapjait. Amint az autó az utolsó gázfröccsöt kapta, és a csövei repegve dörögtek, mindkét borbély
fölpillantott.
- Ez ám a száguldó koporsó - állapította meg Henry.
Bill rábólintott, és megcsippentette az alsó ajkát. - Blö-böb.
S várakozóan lesték mind a ketten, hogy a motorzaj elhaltával kinyíljon az ajtaja. A Challenger
homályos beléből végre csatakos utászcsizmába bújtatott láb bukkant elő. A csizmát szűk,
napszítta farmer szára követte. Egy pillanattal később kiszállt a vezető, megállt a hőségben, lekanyarította
napszemüvegét, és méla undorral akasztotta ingének hasítékába.
- Hö - mondta Henry. - Rossz pénz nem vész el.
Bill Fullerton az ölébe ejtette a sportoldalt, és rácsudálkozott a rosszpénzre. - Merrill, az Ász
- hüledezett. - Fehér boton vezessenek, ha nem az.
- Mit keres ez itten? - méltatlankodott Henry. - Azt hittem, Mechanic Fallsban basszajarezet!
- Hát nem tom - mondta Bill, s megint csípett egyet az alsó ajkán. - Nem a tisztességbe
őszült bele, annyi szent. Mennyi idős is ez, te Henry?
Henry vállat vont. - Negyvenen túl, ötvenen innejd, úgy lehet. Gazember volt, az is maradt.
Ász mintha meghallotta volna őket, mert kirakatuk felé fordult, és gúnyosan odaintett nekik.
A két borbély méltatlankodón fészkelődött székében, mint két vénlány, ha arra eszmélnek, hogy a
biliárdterem ajtajából nekik szól a fütty.
Ász ezután farmerja zsebébe mélyesztette a két kezét, és ellejtett - mint időmilliomos és a
hanyag húzások embere.
- Nemkellne odacsörögni Pangborn seriffnek? - kérdezte Henry.
Bill Fullerton az alsó ajkát tépdeste, majd megrázta a fejét. - Megtudja az, hogy hazatért.
Nem szorul az a mi figyelmeztetésünkre.
Tekintetük követte Ászt a Fő utcán, amíg el nem tűnt a szemük elől.
Senki nem gondolta volna, aki a laza sétáját látja, hogy Merrill, az Ász gondterhelt ember.
Gondjában némiképpen osztozhatott volna a Rosszcsont Keeton, mert Ász is tekintélyes összeggel
volt sáros többeknél. Nyolcvanezer dollárnál többel, hogy szabatosak legyünk. Rosszcsonttal azonban
nem tehettek többet akaratlan hitelezői, mint hogy lecsukatják. Ászt azonban, úgy látszott,
agyagba döngölik, ha az adósságát november elejéig ki nem fizeti.
Akiket Ász rettegésben tartott iskolás korában - Teddy Duchamp, Chris Chambérs, Vern
Tessio meg ilyenek -, azok megismerték volna őszbe csavarodott fejjel is. Amíg a helyi textilgyárban
dolgozott, addig rá se igen néztek évekig. Bűnei nem voltak súlyosabbak a csirketolvajlásnál
meg a sör vedelésénél. A sör csak súlya ijesztő gyarapodását eredményezte; a csirketolvajlás viszont
a néhai George Bannerman seriff megkülönböztetett figyelmét. Ezek után fedezte fel Ász a
kokaint.
Akkor kilépett a textilgyárból, és leadott vagy huszonöt kilót (mivel rögtön ötödikbe tette
magát), és a jó anyag hatására felsőbb osztályba lépett a bűnözés iskolájában is. Betöréses lopásokra
szakosodott. Pénzügyeinek lázgörbéje pedig úgy szökött és zuhant, mint a nagy tőzsdei játékosoké
meg a kokainkereskedőké. Üres zsebbel kezdhette a hónapot, de a végén elásott néha ötvenhatvanezer
dollárt is az Áfonyaláp soron álló lakókocsija mögött, a kiszáradt almafa tövében. Egyik
nap hétfogásos francia vacsorát költött el Maurice-nál, a másikon Kraft-féle sajtos makarónit falt
- 153 -
7