STEPHEN KING

ványával se rontaná el... nem azzal, hogy leáll vele csevegni! Alig várta, hogy Myrtle becsapja a
kocsi ajtaját, máris visszahátrált a felhajtóból, ki az utcára.
Nettie éppen az utolsó rózsaszín cédulákat ragasztotta a szekrényre Keeton dolgozószobájában,
amikor hallotta, hogy kocsi jön föl a behajtón. Sikkantott egyet, és a lába földbe gyökerezett.
Elkapott! - sivalkodott benne a lélek, amint a Cadillac hengereinek párnás dorombolását hallotta.
- Elkapott! Ó édes Jézusom! Ez engemet kivégez a világból!
Válaszul Mr. Gaunt hangját hallotta. Most nem fuvolázott. Rideg volt és parancsoló, amint
agyának hátsó tekervényeiben megszólalt. - Ha elkap, bizony kivégez, Nettie. Ha elveszted a fejedet,
akkor elkap bizonyosan. A helyes azért, ha a fejed nem veszted el. Indulj a szobából. Ezen pillanatban.
Ne rohanj, de a lábad szedd. Mégpedig csöndesen.
Nettie lábalt is át dermedten a dolgozószoba régi török imaszőnyegén, és lépésről lépésre
morzsolgatta: - Mr. Gaunt a mester! - Így jutott ki a nappaliba. Rózsaszín cédulák néztek rá vissza
mindenünnen. Egy még a csillárról is lógott hosszú ragasztószalagon.
A kocsi üresen, visszhangosan morgott. A Rosszcsont behajtott vele a garázsba.
Igyekezz, Nettie! Most itt a pillanat!
Nettie átszaladt a nappalin, megbotlott egy zsámolyban és elterült. Akár el is ájulhatott volna,
annyira megütötte a fejét - el is ájul alighanem, ha homlokát a padlóba veri, nem a futószőnyegbe.
Fénygömbök pattogtak a szeme előtt. Föltápászkodott, alig ocsúdott, hogy a homloka vérzik, és
abban a pillanatban kezdte babrálni a bejárati ajtó zárját, amint Keeton kikapcsolta a motort a garázsban.
Nettie riadtan pillantott a konyha felé. Tudta, hogy Keeton a konyhába nyíló ajtón jön
majd be. S ő ragasztott rózsaszín cédulát arra is.
A kilincs fordult ugyan a keze alatt, de az ajtó nem nyílt. Mintha beragadt volna.
A garázsból lendületes vupp hangot hallott, amint Keeton bevágta a kocsiajtót. Majd az
ereszkedő garázsajtó gépi zörejét hallotta, s a betonon csikorgó lépteket. Fütyörészik is a Rosszcsont!
Nettie vérző homlokától homályos pillantása az ajtó reteszére esett. Ráfordította! Azért nem
nyílik! Nem emlékezett, de csakis ő fordíthatta rá. Megemelte, kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta.
A garázsból a konyhába szolgáló ajtó egy pillanattal később nyílott. Danforth Keeton belépett,
gombolgatta a felöltőjét, majd megállt. Belefagyott a füttyszó is, úgy állt meg a gombolgató
keze, és kerekedő szemmel szétnézett a konyhában.
Ha akkor a nappali ablakához lép, még éppen látja Nettie-t, amint rohan át a pázsiton, s nyitott
kabátja denevérként röpdös utána. Megismerni talán nem ismeri meg - de annyit nyilván lát,
hogy nő, s akkor másként cselekszik majd. De a rózsaszín cédulák látványa megdermesztette, és
döbbenetében csupán egyetlen szó villózott benne pirosan, éktelen nagy neonbetűkkel: EZEK!
EZEK! EZEK! EZEK!
Nettie kiért az utcára, és szaladt Castle View-ból, ahogy a lába bírta. Cipősarka kopogását
üldözője léptének tulajdonította - a Rosszcsont a sarkában, a Rosszcsont bántani fogja! De nem is
ez az igazi baj... A Rosszcsont hatalmas ember, s ha akarja, visszazsuppolja a Borókadombra! Szedte
hát a lábát. Vér csorgott a szemébe, és vérszínű szemüvegen át látta a világot. Mintha Castle
View úrilakjai is vért izzadtak volna mind. Hamarjában megtörölte a homlokát kabátujjával, és rohant
tovább.
Az utca néptelen volt. A kíváncsi szemek ilyenkor vasárnap délután mind a Patriots-Jets
mérkőzést lesték. Nettie-t rohantában csupán egyvalaki látta.
A portlandi nagypapától nemrég visszaérkezett Tansy Williams nappalijuk ablakán nézett ki,
szájában nyalóka, karján mackója, Owen - ő látta csak, amint Nettie elviharzik a házuk előtt.
- Anyu, egy néni rohan! - jelentette.
Amanda Williams a konyhában ült Myrtle Keetonnal. Kávéztak, a fondue-serpenyő köztük
állt az asztalon. Myrtle éppen érdeklődött, nem kapott-e Amanda valami hivatalos értesítést, amiről
- 120 -
9
10