STEPHEN KING

Itt vagy még helyben, gondolta Alan. Végignézed a cirkuszt az utolsó számig, te csirkefogó!
Ült hát egy darabig, és nézte a zöld napvetőt, s az olyan lélek mélyeit méregette, akitől ilyen
szövevényesen gonosz rendezés telik. Annyira elmélyült maga is, hogy nem látta, miféle kocsi áll
bal felől... Régi ugyan, de egyedi tervezésű, áramvonalas... Mr. Gaunt Tucker Talismanja.
Hogyan telt tőled? Megtudnék sok minden egyebet is, de ma estére épp elég ennyi. Hogyan
tellett? Hogyan tudtál meg felőlünk ennyi mindent s ilyen hamar?
Brian azt mondta, Mr. Gaunt nem is ember.
Napvilágnál gúnyolódott volna az ilyen beszéden Alan, mint ahogy csúfondáros volt az
azkával is. Ezen a viharos estén azonban, amint a vak kirakattal nézett szemközt, nyomasztó volt
gondolatnak is... Eszébe jutott, amikor azzal a határozott szándékkal járt el a Hasznos Holmikig,
hogy találkozik és elbeszélget Mr. Gaunttal, a furcsa érzése is, és hogy a kirakatnál ellenzőt formált
két kezéből, mert zavarta a ragyogás, amint a kirakaton át megpróbált besandítani a boltba... Úgy
érezte akkor, hogy figyelik, holott a bolt üresnek tetszett. S nem akárki figyeli - hanem valami undok,
gonosz leselkedő. Annyira a hatalmába kerítette ez az érzés, hogy a tulajdon tükörképét hitte
egy pillanatig a ráleső kellemetlen arcnak.
Aztán más jutott az eszébe - valami, amit nagyanyjától hallott gyerekkorában: Zsongít az
ördög dünnyögése.
Brian azt mondta...
Hogyan is jutott Mr. Gaunt a tudomásaihoz? És miért kötött ilyen isten háta mögötti városkába
éppen?
...hogy Mr. Gaunt nem is ember.
Alan lehajolt, és elkezdte tapogatni a kombi alját. Már azt hitte, elveszett, amit keres... Kiesett
talán napközben, amikor a jobb felőli ajtót nyitva hagyta... Aztán valami hengereset tapintott.
Kipiszkálta az ülés alól, fölemelte... S az az elkeserítő hang, amelyik nem szólt, mióta Sean Rusk
kórházi szobáját otthagyta (vagy talán nem hallotta egyéb gondja-bajától?), hangosan és bosszantó
vidámsággal csendült meg újból.
Nicsak ni, Alan! Messzi jártam, ne haragudj, de lám, itt vagyok, ragyogok megint! Mit találtál?
Egy doboz mogyorót? Annak látszik, de nem az, igaz-e? Az utolsó bűvös cikk, amit Todd megvett
Auburn Varázsboltjában, ugye? Ropogós Vegyes Mogyorót kínál, aztán hosszú zöld kígyó ugrik
ki belőle - rugó köré sodort krepp papír... S amikor kínált vele nagy bamba mosolygással, azt
mondtad neki, vigye innen ezt a hülyeséget, nem vagy rá kíváncsi, igaz? S úgy tettél, mint aki meg
sem látja, hogy a képe megnyúlik, hanem csak... Mit is mondtál neki?
- Hogy a bolond a pénzétől hamar megválik - válaszolta Alan tompán, amíg a dobozt forgatta,
és próbálta fölidézni Todd arcát. - Ennyit mondtam neki.
Miiiilyen iiigaz! - lelkendezett a hang. - Hogy is felejthetek el ilyen bölcs szót? Bölcs-e vagy
kicsinyes? Fontos, hogy eszembe juttattad! Így aztán forgathatod a fejedben te is! A helyzetet, ha jól
emlékszem, Annie mentette meg... Hogy is mondta?
- Azt mondta, nem is tudja, kitől tanul a gyerek ilyeneket... Pedig hát azért gyerek, hogy tanuljon.
- Alan remegő és fátyolos hangon válaszolt, s könny buggyant a szeméből... de miért ne? Mi
a méndörgetős ménkűért ne? Ha már visszatért a régi kín, és úgy csavargatja bensejét, akár a
fölmosórongyot?
Fáj, mi? - kérdezte a megvertség hangja, önemésztő fele, és Alan tudta, hogy együttérzést
ettől nem várhat. - Úgy fáj, mint amikor az elpergett régiekről fújod a nótádat, igaz-e? Hát azért
mondom, tedd vissza a helyére a dobozt, mert ami így fáj, az jót nem tesz. A kesztyűtartóban a helye
annak, pajtás. S majd jövő héten, amikor véget ér ez a cirkusz, úgy cseréled el a kombit, hogy a dobozt
benne felejted. Az ilyen olcsó bűvészet csak gyereknek tetszhet, vagy az olyannak, mint Mr.
Gaunt. Hagyd a fenébe. Hagyd...
A hang még mondta volna a magáét, ha Alan le nem torkolja. Azt sem tudta, megteheti-e -
de most, hogy sikerült, jól megjegyezte, mert még lehet haszna a jövőben... ha ugyan jövője van! S
most nézte meg igazán jól a dobozt, nem úgy, mint fia bolondos hagyatékát, hanem mint a félrevezetés
eszközét, varázspálcát, amelyik rosszfelé mutat, a dupla tetejű selyem köcsögkalapot vagy a
karórájának szíja alatt rejtőző varázslatos virágzást.
Avagy nem félrevezetés a bűvészet? Gaunté legfeljebb kicsinyesen rosszindulatú - nem arra
jó, hogy az emberek álla leessen, aztán nagyot nevessenek, hanem hogy komor bika törjön ki belő-
- 294 -