STEPHEN KING

gondolataiból olvasta volna ki, mennyire nem szereti, ha mögötte vizslat a boltos. Brian szentül hitte,
hogy minden boltos gondja az, mit fog eltörni vagy meglovasítani.
- Csak nyugodtan - bátorította Mr. Gaunt. - Idő kell a nézelődéshez. Hajszolt embernek a vásárlás
is kín.
- Tessék mondani, Angliából valónak tetszik lenni? - tudakolta Brian, mert Mr. Gaunt beszéde
arra a vén pojácáéra emlékeztette, aki A dráma mesterei sorozatot vezette be, és anyja nézni
szokta olyankor, ha azt ígérte a tv-műsor, hogy sok szerelem lesz.
- Akronból való vagyok - válaszolta Mr. Gaunt.
- Az Angliában van?
- Nem, Ohióban - felelte Leland Gaunt, majd derűsen villantotta rá görbe fogait Brianre.
Brian úgy érezte, tv-játék közepébe tévedt - titokzatos és távoli izgalmakkal fenyegető játékba
-, azért elnevette magát. S alig elnevette magát, meggondolta, hátha Mr. Gaunt neveletlennek
bélyegzi majd (anyja mást sem tett, csak szidta a neveletlenségéért, és Brian már-már úgy képzelte,
az illendőség pókhálójában kell vergődnie örökké), de mire aggódni kezdhetett volna, a szálas
öregúr már vele nevetett. Nevettek együtt, és Brian nem is emlékezett, mikor és hol töltött ilyen kellemes
délutánt.
- Nézelődjön csak - buzdította Mr. Gaunt egy karlendítéssel. - Egyszer sort kerítünk majd az
életünk történetére is.
Brian nekiállt nézelődni. A legnagyobb tárlóban, amelyikbe elfért volna húsz-harminc tárgy
is kényelmesen, csupán ötöt látott. Pipa volt közülük az egyik. A másik: Elvis Presleyről fénykép.
Piros sálját viselte rajta meg a fehér szabadidőruháját, hátán a tigrissel. A Király (ahogy a mami emlegette
Elvist) mikrofont emelt durcás szájához. Polaroid fényképezőgép volt a harmadik tárgy, a
negyedik csiszolt kő, közepében kristálytelep. Pazarul ragyogott az irányfény tűszúrásában. Az ötödik
tárgy fadarab volt, nem hosszabb és nem vastagabb Brian mutatóujjánál.
- Ez ugye jegecfészek? - érdeklődött.
- Művelt fiatalemberre valló kérdés. Az bizony. Legtöbb tárgyamat táblácska magyarázza,
azonban kicsomagolásukhoz és elhelyezésükhöz még nem volt időm. Dolgozhatok éjhosszat, hogy
áruimat kirakjam a holnapi nyitásig. - Mégsem volt a hangjában zaklatottság.
- Hát ez mi? - Brian a fadarabra mutatott, de elgondolta közben, hogy akármi, furcsa cikk
egy kisvárosi boltban. S akármennyire megtetszett neki Leland Gaunt, ha ilyesmikkel rakja ki a
boltját éjjel, Brian nem jósolt nagy jövőt neki Castle Rockban. Aki pipákat meg Elvis-képeket meg
fadarabkákat árulna, az inkább New Yorkban nyisson fényes üzletet... Filmekből szerzett tapasztalata
legalábbis erre tanította.
- Ha! Bizony ez érdekes holmi! - sóhajtotta Mr. Gaunt. - Hadd mutatom meg.
Azzal megkerülte a tárlót, vaskos kulcscsomót húzott elő a zsebéből, egyetlen pillantással
kiválasztotta a tárlóhoz valót, megnyitotta, és óvatosan kivette a fadarabot. - Tartsd a kezed, Brian.
- Á, nem lesz az jó - tiltakozott Brian, mivel ismerte szűkebb hazájában is az ügyetlenkedő
turistát, s mivel a szuvenírboltokban látott rájuk való tekintettel elhelyezett táblácskát is eleget az
emléktárgyak közt: „Mindent a szemnek - Semmit a kéznek - Bár el is ejtheted - Úgy fogy a készlet!”
Fölrémlett benne, milyen képet vágna a mami, ha ő eltörné ezt a fadarabot vagy mit, Mr.
Gaunt pedig jóval kevésbé barátságosan tudatná vele, hogy az ára kerek ötszáz dollár.
- Már miért ne - tekintett rá Mr. Gaunt, és megemelte szemöldökét. Egyet valóban csak,
mert a kettő összenőtt az orra fölött.
- Mert ügyetlen vagyok.
- Ugyan már - vetette ellene Mr. Gaunt. - Láttam én ügyetlen kamaszt eleget. Ön nem az a
fajta. - Azzal beleejtette a szilánkot Brian tenyerébe. Brian pedig meglepetten nézte, hiszen nem
emlékezett, hogy nyitotta volna a tenyerét.
Hát nem fa a fogása, annyi bizonyos, inkább...
- Mintha inkább kő lenne - állapította meg, és kétkedőn emelte szemét Mr. Gauntra.
- Fa is, kő is - mondta Mr. Gaunt. - Megkövesedett.
- Meg-e? - ámult Brian. Jobban megnézte a szilánkot, és végighúzta egyik ujját az élén. Éles
is volt, goromba is, nem hagyott kellemes érzést az ujja begyében. - Régi lehet - vélekedett.
- Kétezer évesnél régibb - bólintott rá Mr. Gaunt.
- 11 -