STEPHEN KING

- Méltányos az ár? - kérdezte Mr. Gaunt Pollytól. Polly már válaszolt volna, akkor látta,
hogy Mr. Gaunt figyelme elkalandozik. Szeme elrévedt, és a szája szótlanul mozgott, mintha imát
mormolt volna.
- Mr. Gaunt?
Gaunt megrezzent, majd rámosolygott. - Ne haragudjon, Polly. Az eszem másutt.
- Nemhogy méltányos... kedvezményes... - mondta eztán Polly, és vette elő csekktömbjét a
táskájából. Ha egyszer-másszor kétség fogta el már, nem kellett egyebet tennie, mint Mr. Gaunt
szemébe tekinteni. Kételyei eloszlottak.
A csekket negyvenhat dollárról állította ki, és átnyújtotta. Mr. Gaunt takarosan összehajtogatta,
és beletűzte sportzakójának szivarzsebébe.
- Ne feledje kitölteni az ellenőrző szelvényt is - figyelmeztette Mr. Gaunt. - Barátja, a szimat
nyilván látni akarja majd.
- Magát szeretné látni - válaszolta Polly, amint a szelvényt kitöltötte. - Arra gyanakszik,
hogy csaló.
- Sok a gyanúja, még több a terve - állapította meg Mr. Gaunt -, azonban szertefoszlanak
mind, akár szeles reggeleken a köd, higgye meg.
- Csak nem... csak nem akarja bántani?
- Én? Mivel vádol a lelkében, Patricia Chalmers! Pacifista vagyok, a békesség barátja. Hogyan
emelném kezemet seriffünkre? Én csupán annyit jósolok, hogy dolga a híd túlsó végébe szólítja
a mai délutánon, bár ő maga nem tudja még. - Figyel rám, Polly?
- Tessék.
- A csekkjével nem egyenlítette ki az azka árát.
- Nem?
- Nem. - Mr. Gaunt sima fehér borítékot tartott a kezében. Pollynak sejtelme nem volt, honnan
került a kezébe, de nem töprengett rajta. - Teljes fizetségéül meg kell tréfálnia valakit.
- Alant? - Polly annyira megrémült, mint az üregi nyúl, ha tarlótüzet szimatol. - Csak nem
Alant?
- Semmiképpen - hangzott Mr. Gaunt válasza. - Ha olyasvalaki megtréfálására kérném, akit
jól ismer, netalántán szeret is, az erkölcstelen volna, hölgyem.
- Erkölcstelen?
- Az... Bár ajánlanám, hogy a seriffel való kapcsolatát ideje volna jól meggondolni, Polly. S
akkor kiderülhet, hogy lehetősége kettő: vagy most egy kevéske fájdalom, vagy nagy fájdalom később.
Érthetőbben: akik a házasságot elsietik, azoknak bánkódni lesz idejük bőven.
- Nem értem.
- Tudom. Majd megért jobban, ha a postáját bontja. Tudniillik nem én vagyok az egyetlen,
aki után szimatol. Most pedig beszéljük meg az apró csínyt. Akit megtréfál, az nem más, mint új
alkalmazottam, Merrill.
- Merrill, az Ász?
Mr. Gaunt elkomorult. - Ne szakítson félbe, Polly. Soha ne vágjon közbe, ha beszélek, különben
olyan lesz a keze, mint a mérges gázzal töltött autógumibelső.
Polly hátrahőkölt, álmos, álmatag szeme tágra nyílt. - Bo-bocsánat.
- Jól van, megbocsátok... Ez egyszer. Most azonban jól figyeljen.
Frank Jewett az iskola földrajztanárával és labdarúgóedzőjével, Brion McGinleyvel jött ki a
6-osból, és Alice Tanner nyomában léptek be a tanáriba. Az igazgató széles mosollyal mesélte azt a
viccet Brionnak, amelyet egy könyvügynöktől hallott a nap során. A vicc orvosa válaszútra jutott
egy asszony bajának megállapításában, és annyit mondhatott csak: vagy Alzheimere van, vagy
AIDs-e.
8
9
- 207 -