STEPHEN KING

Alan J. Pangborn
Castle járás Seriffi Hivatala
Városháza II. épület
Castle Rock,
Maine 04055
Tisztelt Seriff Úr!
Szeptember 1-én kelt levelének kérését illetően nem lehetek segítségére. Hivatalunk működési
szabályzata szerint a Gyermeküket Maguk Nevelő Anyák segélykérelmeire nézve semminemű felvilágosítással
nem szolgálunk, csupán akkor, ha új keletű bírósági határozat kötelez bennünket.
Megmutattam levelét fő jogi tanácsadónknak, Martin D. Chungnak, s az ő tanácsára közlöm, hogy
az Ön levelének fénymásolatát továbbítottuk a kaliforniai Főügyészi Hivatalnak, mert Mr. Chung
azt is tudni kívánja, vajon kérése önmagában nem tekintendő-e törvénybe ütközőnek. Bármilyen választ
kapunk azonban a Főügyészségről, tudatnom kell Önnel, hogy kíváncsisága a szóban forgó
hölgy San Franciscó-i életére nézve illetéktelen is, illetlen is.
Azt ajánlhatom csupán, tisztelt Seriff Uram, hogy ezt az ügyet ne bolygassa tovább a várható
törvényes következmények miatt.
Tisztelettel
JOHN L. PERLMUTTER osztályvezető
Értesítendő: Patricia Chalmers
A borzalmas levél negyedszeri olvasása után Polly fölkelt a lócáról, és átment a konyhába.
Lassan, szinte lejtett. Szeme zavaros volt, de mire leemelte a falitelefonról a hallgatót, és nagyméretű
nyomógombjain beütötte a seriff hivatalának számát, addigra tisztult a tekintete. A zavar helyébe
költözött új fény pedig gyűlölettel határos dühről beszélt. Szerelme tehát a múltjában turkálna! Lehetetlennek
és valahogy mégis undokul lehetségesnek látta. Az elmúlt négy-öt hónapban valahányszor
Alanhez mérte magát, meg kellett állapítania, hogy eltörpül mellette. Könnyei. Megtévesztő
nyugalma, amely mögé annyi sérelmet, szégyent és ágaskodó büszkeséget elrejt. Becsületes természete
- ha a maga apró hazugságaihoz mérte! Mennyire szentnek tetszett Alan őhozzá képest! Milyen
makulátlannak! S ő milyen szemforgatóan takargatta előle a múltját!
De közben szimatolt! Kelton Chalmers igaz történetére volt kíváncsi!
- Te szemétláda - suttogta, amint hívása kicsöngött, s a hallgatót szorító kezén megfehéredtek
a bütykök.
Lester Pratt barátai társaságában szokott eljönni az iskolából. Együtt mentek üdítőt inni a
Hemphill-féle abc-be, aztán valamelyikük lakásán vagy házában verődtek össze zsoltáréneklésre,
társasjátékra vagy csupán fecserészni. Ma azonban Lester egymaga jött ki az iskolából, hátára vetett
tarisznyájával (a tanári aktatáskát megvetette) és leszegett fejjel. Ha Alan láthatta volna, hogy bandukol
a tanári parkoló felé, bizonyára felfigyel rá, mennyire hasonlóan viselkedik Brian Ruskhoz.
Aznap már harmadszor hívta Sallyt, hogy megtudja, mi a nagy sérelme, amire nincsen balzsam
Gileádban. Utoljára az ötödik szünetben, ebédidőben próbálkozott. Tudta, hogy Sally benn
van az iskolában, de nem férkőzhetett hozzá, csupán annyira, hogy Mona Lawless, az általános hatodik-hetedik
osztályának matektanárnője, Sally bizalmasa visszahívta.
- Sally nem jöhet a telefonhoz - jelentette olyan hűvösen, mintha jégkrémmel megrakott
mélyhűtőből jött volna a hangja.
- Miért nem? - tudakolta Lester szinte könyörgőn. - Mondja már, Mona! Árulja el!
- Nem tudom. - Mona hangja javult. Már folyékony nitrogénre emlékeztetett inkább. - Anynyit
tudok csupán, hogy az éjszakát Irene Lutjensnél töltötte, és a két szeme kisírt. És hogy nem
akar tárgyalni magával. - Hangja pedig ezt tudatta: A maga bűne! Tudom, mert férfi maga is, a férfiak
pedig kutyaszart érnek. Az eset is csupán adalékkal szolgál ehhez az aranyszabályhoz.
- 216 -
14