STEPHEN KING

sor. Volt abban melegített iszapágy és tükör is a mennyezeten. Ász magyarázata igen meggyőzően
hangzott. Kellett is, mert a furgon kerékmarta dűlőút végén állt néhány mérfölddel Danburytól
északra, kormányánál egy Hóri Horog nevű fekete, a két Repülő Corson, Mike és Dave pedig Ász
jobbján és balján foglalt helyet, kezükben rúgásmentes H&K karabély.
Ásznak magyarázat közben jutott eszébe, mit jósolt neki nagybátyja, még mielőtt a Méla
Tigrisben lebukott. Lompos népek a kóterba jutnak. Ha szerencsések. Ha nem, a földet trágyázza a
testük. Hát Merrill papa jóslata teljesedett, de Ász ezután is ragaszkodott volna a szerencséhez. A
trágyázás ugyanis nem jár harmadolással.
Így aztán meggyőzően beszélt. S elejtett két szerencsés szót: Kacska Morin.
- Kacskától vetted ezt a szemetet? - tudakolta Mike Corson, és véreres szeme kerekre nyílt. -
Biztos, hogy őtől-e?
- Biztos hát - felelte Ász. - Miért?
A Repülő Corson fivérek összenéztek, és elnevették magukat. Ász nem tudhatta, min nevetnek,
mégis örült a nevetésüknek. Jó jel az.
- Miféle ez a Kacska? - érdeklődött tovább Dave Corson.
- Hórihorgas... Ha nem is annyira, mint ő - bökött Ász a vezetőre, akinek walkman hallgatója
volt a fülén, és a zene lüktetésére ringott az ülésben. - Horgas paraszt. Kihallatszik a szájából a
lódobogás. És aranykarikát visel a fülében.
- Ebbizony a Kacsasegg - bólintott rá Mike Corson.
- Csudálkozok, hogy a gégáját még el nem metszette senki - fűzte hozzá Dave Corson, majd
a bátyjára nézett, s az osztozott csodálkozásában.
- Nem hittem, hogy átráz - szabadkozott Ász. - A Kacska engem sose rázott át.
- Csak közbe elutaztál nyaralni - fűzte hozzá Mike Corson.
- A kóterba - tódította Dave.
- Szóval elnyaraltad az idejét, amikor a Kacsasegg fordított az üzleti stílusán - világosította
fel Mike. - S azóta meg nem áll a lejtőn.
- Csúnya kis fortéllyal állt elő - magyarázta Dave. - Tudod-e, mi az a kint-a-minta?
Ász gondolkodott egy sort, majd megrázta a fejét.
- Fenét nem tudod - mondta Dave. - Már tudod, mert ezzel ejtett át. Eléd tett egy sor zacskót.
Az egyikben a jó kokó. A többiben a sütőpor, faszfej.
- Megnéztük! - tiltakozott Ász. - Találomra kiemeltem egy zacskót a többi közül, s azt megvizsgáltuk.
Mike összeröhögött Dave-vel.
- Megvizsgálták! - mulatott Dave.
- Találomra kapta ki a zacskót! - tódította Mike.
A szemüket forgatták, és a mennyezeti tükörben néztek össze.
- Na már most? - nézett Ász egyikről a másikra. Örült mindenképpen, hogy ismerik a Kacskát,
meg annak is, hogy nem őt vádolják csalással. Mégsem örülhetett szívből. Gyökérnek nézik.
Márpedig Ász nem gyökér.
- Na már most? - visszhangozta Mike Corson. - Ha el nem hiszed, hogy találomra választottad
a zacskót, akkor nem ülünk itt, igaz? A Kacska mestere a kártyakeverésnek. Itt a piros, hol a piros.
Erről legalább hallottál, mi, Ász-Fej?
Ász nem tekintette a karabélyokat. Berzenkedett. - Engem így nevezni ne merjetek!
- Úgy nevezünk, ahogy akarunk - oktatta ki Dave. - Nyolcvanöt ronggyal lógsz. Ennyi dohányért
van nálunk bizományban egy másfél dollár értékű Arm-and-Hammer-féle sütőpor. Ezért a
pénzért nevezhetlek Kacsapöcsének is.
A fivérek olvastak egymás szemében. Dave fölkapott, és vállon veregette Hóri Horgot, kezébe
nyomta a karabélyát, majd kiszálltak a kocsiból, és hosszan beszélgettek egy szélfútta ecetfa
alatt a dűlőút végén. Ász nem hallhatta a beszédüket, de tudta jól, miről a szó köztük. Az ő sorsát
latolgatják.
Ült azért az iszapágy szélén, s izzadt, akár a pék, úgy várta vissza a fivéreket. Hóri Horog a
forgószékbe ült át, amelyikből Mike Corson fölkelt, combjára fektette a karabélyt, és imbolygott a
zeneszóra. A fülhallgatóból halványan kiszűrődött Marvin Gaye és Tammi Terrell éneke. A szórakoztatóipar
legújabb csillagai „Az én hibám”-at énekelték.
- 155 -