STEPHEN KING

Mert az esze már Mr. Gaunton járt. Ezüst haján, háziszőttes zakóján, kapzsi mosolygásán.
- Megtanítalak kesztyűbe dudálni - suttogta Norris Ridgewick. - Nem tudom, aztán mi lesz,
de megtanítalak!
Odalépett a fészer ajtajához, föltépte, és kilépett az ömlő esőbe. A Kettes Számú Egység ott
állt a behajtón. Egyszálbél formáját kétrét kellett hajtania, hogy a szélben odajusson.
- Mi lehetsz, nem tudom, de leleplezlek, te hazug csaló! - fogadkozott, majd beugrott a
járőrkocsiba, és kihátrált az útig. Düh, megalázottság, elkeseredés viaskodott az arcán, amint megindult
a Hasznos Holmiknak lóhalálában.
Polly Chalmers álmodott.
Álmában betért a Hasznos Holmikba, de a pult mögött nem Leland Gaunt állt, hanem Evvie
Chalmers néni, ünneplő kék ruhájában és pirossal szegett kék kendőjében. Valószínűtlenül nagy és
egyenletes műfogsora szivarra harapott.
Evvie néném! - kiáltotta Polly álmában. Akkora öröm és megkönnyebbülés fogta el, amilyet
csak boldog álmaiban érezhet ember, vagy ha rossz álmából ébred. - Hát élsz, Evvie néném!
Evvie nénin azonban nem látszott, hogy megismerné. Amit parancsol, kisasszonykám - bíztatta.
- De várjon csak. Pollynak hítták-e magát vagy Patríciának? Nem is tudom.
Hogyne tudná a nevemet, Evvie néni! Én vagyok a Trisha. A maga Trishája voltam mindig.
Evvie néni meg sem rezdült. - Már akárhogy hívják, minálunk végeladás van.
Mit tetszik keresni itt, Evvie néni?
Énnekem itt a helyem - felelte. - A város minden lakójának itta helye, kétnevű kisasszonyka.
Voltaképpen itta helye a Föld minden lakójának, mert mind a jó vásárt keresik. Semmiért valamit...
Még ha rá is megy mindenünk.
Polly megkönnyebbülésének vége szakadt. Rettegés fogta el. Benézett a tárlókba, és fekete
palackokat látott ezzel a felirattal: DR. GAUNT VILLANYZÓJA. S látott hitvány óraszerkezetes
játékokat. Csavarjaikat fölköhögték, rugóikat kiköpték második fölhúzásra. Kutyálkodó figurák voltak
mind. Aztán kis fiolákat látott, bennük talán kokaint, s feliratuk így Szólt: GAUNT DOKTOR A
KIKAPÓSOKNAK. S hevert a tárló aljában mindenféle bazári vacak: kutyahányás plasztikból,
viszketőpor, robbanó cigarettabetét, párna alá való műfing. Olyan röntgentávcsőnek nevezett haszontalanság
is volt köztük, amellyel állítólag át lehetett látni ajtón és hölgyek ruháján egyaránt -
pedig egyebet nem tett az, csak csúf karikákat rajzolt a néző szeme köré. De voltak ott
plasztikvirágok, cinkelt kártyák és pacsuli illatok - DR. GAUNT BÁJITALA: BAJOSBÓL BÁ-
JOST! Csupa kortalan, ízléstelen haszontalanság.
Amit parancsol, kétnevű kisasszonyka - kínálta Evvie néni.
Miért tetszik engem így hívni? Hát nem ismer meg?
Mindenért jótállunk. Csak azért nem, hogy MAGA lesz azután is, ha megvette. Azért csak
folyvást, folyvást.
És rámeredt Pollyra, Pollyt pedig késként járta át a rémület. Mintha részvétet látott volna
Evvie nénje szemében, vérfagyasztó részvétet.
Mi is a neve a kisasszonykának? Mintha tudtam volna valamikor.
Polly pedig álmában (s az ágyában) sírva fakadt.
Más is elfelejtette a kisasszonyka nevét? - tudakolta Evvie néni. - Én azt hiszem, el.
Jaj, Evvie néni, úgy megijeszt!
Magamagát ijesztgeti a kisasszonyka - szólt Evvie néni válasza. És a szemét most először
akasztotta össze Pollyéval. - Mert ne feledje, kétnevű kisasszonyka: el is ad, amikor itt vásárol.
De ha szükségem van rá! - sírta Polly mind keservesebben. - A kezem...
Foganatos szerünk van arra, Friscói Pollyka - mondta Evvie néni, azzal kiemelt egyet a DR.
GAUNT VILLANYZÓJÁ-nak nevezett palackok közül, és a pultra állította. Valami híg latyak lötyögött
a zömök palackban. - A fájdalmát el nem mulasztja persze, mert azt nem mulasztja el semmi.
Csak átteszi máshova.
Hova? Hogyan? Miért tetszik engem ijesztgetni?
- 288 -
3