STEPHEN KING

Csak éppen meg kell vizsgálni időnként, működik-e a megkuszált hálózat - ahogyan ma működött
-, aztán lapítani, amíg kisül. Szépen el kell osztani. Aztán ráadni a kakaót.
Ami belefér. Egyszerre. Csupán az emberi természet ismerete szükséges hozzá, a többi...
„A többi a kereslet és kínálat függvénye” - állapította meg Leland Gaunt álmodozón.
Hogy miért? Hát csak.
Az emberek a lelkükkel vannak elfoglalva. Abból visz is el ő szép számmal, ha majd elfüstöl
a városból! A lelkek olyanok voltak Leland Gaunt szemében, mint vadásznak a kapitális agancsok.
Haszna ugyan nem származott belőlük pillanatnyilag, elejtett mégis belőlük, amennyi csak kínálkozott.
Ilyen a vadászmulatság.
Mulatságára tette, nem a lelkekért. Akinek hosszú belet húztak, az utóvégre a mulatságát keresi
mindenben.
Gaunt maga elé emelte a két kezét - azt a két kezet, amelynek taplós tapintásától irtózott a
város -, s úgy kapcsolta egymásba őket, hogy jobb kezének bütykei bal tenyerébe szorultak. Körmei
szarusan sárgák és hosszúak voltak. Hegyesek is. Így aztán nem is kellett erőlködnie, belemetszettek
a tenyerébe, és fekete-vörös vért serkentettek.
Brian Rusk fölsírt álmában.
Myra Evans sietősen magához nyúlt - álmában a Királlyal szeretkezett.
Danforth Keeton azt álmodta, hogy a lewistoni ügető istállófordulójában fekszik, és kezével
takarja el arcát, amíg a mezőny eldübörög fölötte.
Sally Ratcliffe álmában kinyitotta Lester Pratt Mustangjának ajtaját, és nyüzsgő kígyófészket
talált benne.
Hugh Priest ordítva ébredt, mert rémálmában Henry Beaufort, a Méla Tigris csaposa petróleumot
loccsantott rókafarkára, és meggyújtotta.
Everett Frankel, Ray Van Allen doktor felcsere álmában az agyara közé fogta új pipáját.
Hanem a csutorája borotvapengévé változott, és lemetszette a nyelvét.
Polly Chalmers nyögdécselt, és ezüstamulettjében, mint a molylepke, verni kezdett valami.
Majd poros illat kelt belőle... violák hímporának illata.
Leland Gaunt lazított két keze szorításán. Összevissza nőtt lapátfogainak vigyorgása vidám
is volt, rút is. Castle Rock lidérces álmai egyszeriben tovaszálltak, s az alvók megnyugodtak. Pillanatnyilag.
Nemsoká kél a nap. Nemsokára új csodákkal és meglepetésekkel teljes nap virrad rájuk.
Leland Gaunt elgondolta, hogy ideje segédet alkalmaznia... Persze részese lenne az is az új áramköröknek.
Másként mit sem érne a mulatság.
Leland Gaunt állt az ablakban, és még egyszer körülhordozta tekintetét a védtelen városon.
MÁSODIK RÉSZ
Az évszázad vására
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Október 14-én, hétfőn, Kolumbusz napján verőfény köszöntött Castle Rockra. Lakói zsörtölődtek
a hőség miatt, és ahol csak összetalálkoztak - Fő téren, Nan Villásreggelizőjében, Városháza
előtti padokon -, elmondták egymásnak, hogy megbolondult az idő. Talán a kuvaiti olajtüzek miatt,
vélekedtek. Talán amiatt az ózonlyuk miatt, amelyikről annyit hallani a tévében. A régiek azt is
hangoztatták sokan, hogy az ő idejükben soha huszonöt fok nem volt október második hetében.
Lódítottak persze, hiszen két-három évente olyan a vénasszonyok nyara, hogy négy-öt napig
mintha július közepe volna. Majd egy szép reggel mintha csak éjszakai lehűlést érezne az ember, de
amikor kipillant a ház elé a pázsitra, azt látja, deres. Porhó is pilinkél. Tudták ezt a régiek is, de az
időjárás fordulatos beszélgetést kínált, dehogy torkolták volna le egymást. Hiszen megbolondultak
- 147 -
1