STEPHEN KING

jelentésemben). A tömböt a hideg beállta előtt el kellene távolítanunk, mert ha a havazásokig nem
sikerül elég sódert juttatnunk Norwaybe, az adózók leszedik rólunk a keresztvizet. A tömb két-három
robbantással eltávolítható, a Mélyépítésnek pedig a Taggart féle nagy hatásfokú dinamitból, mint
megtudtam, van raktáron. Elhozatjuk akár holnap délre, és szerdán megkezdhetjük a robbantásokat.
A befúrások helyét megjelöltem, a Tanácsnoki Testület tagjai megtekinthetik.
Deke ezt a magyarázatot kézjegyével erősítette meg. Rosszcsont elolvasta kétszer, a fogát
kocogtatta töprengőn, Ariadne pedig várt. Végül döntött. Javított egy tételen, kézjelet tett mellé s az
összeg mellé, utoljára alákanyarította teljes nevét, majd mosolyogva nyújtotta az utalványt Ariadnénak.
- Látja! - mondta. - S még kukacoskodónak szid mindenki!
Ariadne rápillantott az utalványra. Rosszcsont a kilencszáznegyven dollárt ezernégyszázra
javította, Deke magyarázatához pedig ezt fűzte: Inkább húsz ládával, amíg a készlet tart!
- Megtekinti majd a helyszínt, Mr. Keeton?
- Affenét. Nem szükséges. - Rosszcsont ismét hátradőlt, és kezét a tarkójára kulcsolta. -
Azért mondja meg Deke-nek, hogy csörögjön ide, amikor a dinamit megérkezik. Nagy pukkanás
van abban. Vigyáznunk kell, hogy illetéktelen kézbe ne kerüljön.
- Bizony - mondta Ariadne, és kisiklott az irodából. Mégpedig boldogan, mert Mr. Keeton
mosolya... olyan hátborzongató volt!
Rosszcsont közben úgy fordult a székkel, hogy kilásson a Fő utcára. Látott is forgalmat jóval
nagyobbat, mint amikor szombaton reggel bámult ki leverten. Azóta viszont sok minden történt
- és azt gyanította, történik még több a következő napokban. Hát persze! Húsz láda nagy erejű dinamittal
a közművek raktárában - s a raktár kulcsa nála, világos - mennyi minden történhet!
De mennyi!
Ász a Tobin hídján át jutott be Bostonba aznap délután négykor, de lett öt is, mire elérkezett
útjának remélt céljához. Az pedig a cambridge-i kerület javarészt elhagyott nyomornegyede volt,
utcák lehetetlen útvesztője, legtöbbjük egyirányú, a többi meg zsákutca. A pusztuló környék kidőltbedőlt
házai már hosszú árnyékot vetettek, amikor Ász megállt egy sivár földszintes salakbeton
épület előtt a Hámfa utcában. A telek mélyén álló házat nagyra nőtt gaz fogta körül.
Drótkerítése nem okozott gondot, mert a kaput ellopták. Csupán bálványai álltak, s a pántokon
Ász még látta a hidegvágó nyomát. A tátongó nyíláson befordulhatott a Challengerrel, majd
lassan araszolt a salakbeton épületnek.
Falai puszták és ablaktalanok voltak. A kerékvágás zárt garázsajtóhoz vezetett a Charlespatakra
tekintő házfélen. Kémlelőnyílást nem látott a garázsajtón. A Challenger dühösen rengett a
valamikor talán öntött út kátyúiban. Üvegtörmelékek halma alatt rozsdálló babakocsit látott, majd
roncsolt arcú baba tekintett föl rá penészes fél szemével.
Végül ott állt a zárt garázsajtóban. Mi a nyavalyát kezdjen? A salakbeton épületet 1945 táján
hagyhatták el.
Kiszállt. Cédulát húzott elő a szivarzsebéből. Erre írta Mr. Gaunt, hol találja majd a kocsiját.
Hát megnézte megint. Következtetett csak, hogy a Hámfa utca 85. ez lehet. Kijaisten mond itt bizonyosat?
Házszám persze nincs. Kihez fordulni sincs. Olyan kihalt volt a környék, hogy Ász beleborzongott.
Üres telkek. Kibelezett kocsik, egyetlen hasznos csavar, egy centi rézdrót egyikbe se.
Kifüstölt bérkaszárnyák. Arra várnak, hogy a városi politikusok megkapják a csúszópénzüket, aztán
kezdődhet a bontás. Szemétbányába torkolló könyökutcák. Egy órájába telt, amíg ezt a Hámfa utcát
is megtalálta. S most, hogy végre itt állt, nem bánta volna, ha inkább eltéved. Ilyen környékeken
találják a rendőrök a megfojtott csecsemőket rozsdás kukákban és kilökött hűtőszekrényekben.
Odalépett a garázsajtóhoz, csengőt keresett. Nem talált. Fülét tapasztotta a rozsdamarta lemezborításra,
úgy fülelt, nem hall-e hangot bentről. Lehet akár hókereskedelmi központ, okoskodott.
Akik ilyen elsőosztályú anyagot tartanak, mint ez a Gaunt, azok Porschék és Lamborghinik
adásvételével is foglalkozhatnak naplemente után.
Nem hallott egyebet, csak a csöndet.
- 174 -
2