STEPHEN KING

- Mi tudjuk! - visszhangozta Rose, és remegő tekintetét két presbiterén jártatta. - Mi
tudjukk! Hát a váross! Az mit tud?
E kérdésre sem Normannek, sem Donnak nem volt kész válasza.
- Remélem, egyszer kiseprűzik a hazug bálvánnyozótt! - rázta erőtlen öklét a nagytiszteletű
úr. - Meg is fizetném szépenn, aki megtenné!
A hétfői nap vége felé Brigham atya körtelefont intézett híveihez, és „tekintettel a vallásüldözés
Castle Rockban eluralkodott légkörére”, kérte őket, jelenjenek meg egy rövid tanácskozásra
este a plébánián. Meg is jelentek annyian, hogy a tanácskozás színhelyét át kellett helyezni a Kolumbusz
Lovagjainak szomszédos termébe.
Brigham az Albert Gendron ajtajára ragasztott levéllel kezdte - melynek írói Castle Rock
Kegyes Baptistáinak vallották magukat -, majd a Rose nagytiszteletű úrral folytatott és kudarcba
fúlt telefonbeszélgetését részletezte. Amikor odáig jutott, hogy Rose állítása szerint kapott ő is gyalázkodó
levelet, mégpedig Castle Rock Jámbor Katolikus Férfiaitól, az egybegyűltek szörnyülködtek,
majd dühös kiáltozásra fakadtak.
- Hazudik a disznó! - bődült el valaki a terem mélyén. Brigham atya mintha bólintott s a fejét
rázta volna egyszerre.
- Lehetséges, Sam. De nem erről a szó. Hanem hogy Rose megveszett, arról.
A megállapítást aggodalmas csend követte, Brigham atya azonban nagy megkönnyebbülést
érzett. Megveszett: most mondta ki először a szót, holott az agyában motozott már három esztendeje.
- Nem szeretném, ha utunkat szeghetné egy futóbolond - folytatta megfontoltan. - A mi kaszinónk
egészséges elképzeléséhez szó nem férhet, bármit rikácsol Willie tiszi. Mégis úgy vélem,
hogy ebben a súlyosan megromlott légkörben szavazásra kell bocsátanom: ha úgy látjátok, érdemes
a biztonság érdekében engednünk a nyomásnak, mondjátok meg.
Mint azonban előre látható volt, a kaszinóra szavazott mindenki.
Brigham atya elégedetten bólogatott, majd Betsy Viguere emelte tekintetét. - Holnap este
előkészületi gyűlést rendezel, ugye, Betsy?
- Igen, atya.
- Javasolhatnám - mondta Brigham -, hogy mi, férfiak pedig itt találkozzunk, ebben a teremben
és ugyanakkor?
Albert Gendron dühe lassan gerjedt és lassan szállt el, azért most is lassan tápászkodott fel
ültéből, majd megállt, mint a torony a gyülekezet fölött. - Az atya szerint ezek a baptista mitugrászok
a nőjeinkkel is kezdenének?
- Dehogy, dehogy - nyugtatta meg Brigham atya. - Csupán arra gondoltam, helyesen tennénk,
ha mi a kaszinó biztosítását beszélnénk meg...
- Örség? - rikkantotta valaki lelkesen. - Őrséget állítsunk, atya?
- Mondjuk inkább, hogy szem kell és fül kell - felelte Brigham, de a szóból értett mindenki.
- S ha már kedden este találkozunk, a nők találkozásának idején, egyben biztosítottuk a gyűlésüket.
Így aztán Izabella Leányai a parkoló egyik felén gyülekeztek, a katolikus férfiemberek pedig
a másik felén, termük előtt. S a város túlsó végén William Rose nagytiszteletű úr hirdetett meg gyűlést
ugyanerre az időre, hogy nyájával megtárgyalja a katolikusok legújabb rágalmát és a kaszinó
elleni őrlánc szervezését.
A kora délutáni szirénavijjogások és csődületek alig csappantották meg a gyűlések iránt érdeklődők
számát, hiszen a Városháza körül tátogatók többé-kevésbé semlegesek voltak a Nagy Kaszinóvitában.
Ami viszont a katolikusokat és a baptistákat illette, néhány gyilkosság föl nem érhetett
az erkölcsök összecsapásával. Utóvégre coki mindenkinek, ha igaz hitről a szó.
Hetvennél többen jelentek meg azon a negyedik gyűlésen, amelyet Rose nagytiszteletű úr a
Föl Barátim A Kocka Ellen toborzójául hirdetett meg azon estére. Választása szerencsésnek látszott.
A legutóbbi gyűlés iránt lanyhának bizonyult az érdeklődés, most azonban a parókiára juttatott trágár
levél híre megdobta. Rose nagytiszteletű úr megkönnyebbült a csődület láttán. Nem értette
azonban, hol marad Don Hemphill. Fájlalta, hogy nincs jelen, hiszen Don az ő erős jobbja.
- 277 -
2