STEPHEN KING

Az első gyerekek megjelentek az utcán kiáltozva, nevetve, bukdácsolva. Alannek hirtelen
ötlete támadt. Kinyitotta a kombi vezetői ajtaját, átnyúlt az ülésen, és a kesztyűtartóban matatott.
Todd beugratós mogyorókínáló doboza persze megint kiesett belőle.
Már-már elunta, amikor a kezébe akadt, amit keresett. Fogta, becsapta a kesztyűtartót, és kihúzta
fejét a kocsiból. Kicsiny keménypapír borítékot tartott a kezében, címkéje szerint:
Bomló Virágok Bűvészete
Fekete Mágia
Greer St. 19.
Paterson, New Jersey
Ebből a borítékból húzott ki egy vaskos csomag sokszínű selyempapírt, s azt becsúsztatta
karóraszíja alá. Ilyen „varázsforrásokat” tart minden bűvész a keze ügyében, és ki-ki maga tudja a
legjobban, hol a legjobb helyük. Alan a karóraszíjat szerette.
Immár a Bomló Virágokkal fölfegyverkezve foglalta el őrhelyét megint, amikor meglátott
egy kerékpározó fiút. Zegzugosan süvített el a gyermekek csoportjai közt. Alan ugrásra készen várta.
Aztán ismerte meg csak a száguldóban az egyik Hanlon ikret. Lazított.
- Lassíts vagy megbüntetlek gyorshajtásért - dörrent rá, amint a gyerek elviharzott mellette.
Jay Hanlon rábámult, és kis híján nekiment egy fának. Akkor lassított is.
Alan nézett utána egy percig, aztán visszafordult, s az Iskola utcát figyelte tovább.
Sally Ratcliffe beszédjavító tantermecskéjéből fölfelé tartott a földszintre öt perccel a háromórás
kicsöngetés után, majd a csarnokból elindult a tanárinak. A csarnok gyorsan ürült derűs és
meleg napokon. Odakinn a gyerekek csapatostul tartottak a 2-es meg a 3-as busz megállójához.
Sally lapos sarka kipikopogott a kövön. Durva barna borítékot vitt a kezében, s a címzett nevét, a
Frank Jewettet melle dombjához szorította.
Megállt a 6-os szobánál, egy ajtóval idébb a tanáritól, és benézett a dróttal merevített üvegablakon.
Odabenn öt-hat olyan tanárral tárgyalt Mr. Jewett, akik őszi és téli testedzésekre készítették
elő a gyerekeket. Frank Jewett mindig pudingra emlékeztette Sallyt, bár a pudingnak nincs
szemüvege, hogy az orráról minduntalan lecsússzon.
Jobbján Alice Tanner ült, az iskolatitkár. Sally úgy látta, jegyzi az igazgató úr szavait.
Mr. Jewett fölpillantott, meglátta Sallyt az ablakban, és odavetette neki finomkodó kis mosolyát.
Sally visszaintett, s egy mosolyt is megeresztett mellé. Jól emlékezett még azokra a boldog
időkre, amikor nem kellett erőltetnie a mosolygást.
Fölpillantott néhány tanár is, hogy lássák, ugyan kit üdvözölt a kibazgató úr. Fölpillantott
Alice Tanner is, és huncutul megbillegtette mutatóujját, majd vetett hozzá egy ezerédes mosolyt.
Tudják már, villant át Sallyn. Tudják mind, hogy Lesterrel mindennek vége. Irene nagyon
aranyos volt az éjjel... olyan együtt érző... És alig várta, hogy a hírt széthordja. A kígyó.
Sally is megbillegtette a mutatóujját válaszul, és érezte, hogy hamis mosolya elönti fülig.
Remélem, te kurva lélek, gondolta, elüt a szemeteskocsi hazafelé. Majd megindult, és józanul lapos
sarkai tovább kipegtek-kopogtak a folyosó kövén.
Amikor a szünetben Mr. Gaunt hívta, és tudatta vele, hogy a csodálatos kövületért fizetnie
kell, Sally keserédes örömmel állott rá. Érezte ő, hogy „az apró csíny” valami undokság lesz Mr.
Jewett ellen, de nem bánta egy csöppet. Undok kedvében volt.
Rátette kezét a tanári kilincsére. De nem nyomta le.
Mi a bajod? Tiéd a szent kövület, benne a látomás... Nem könnyebb a lelked? Nem érzed,
hogy kapcsolatba kerültél a Mindenhatóval? S íme, nem vagy nyugalmasabb, és nem könnyebb a
lelked! Mintha szögesdróttal tömték volna meg a fejedet!
- Csakhogy az nem az én hibám, nem is a kövületé - motyogta. - Az Lester bűne. A Lődörgős
Lesteré!
Szemüveges-fogszabályozós pufók kislány fordult el a hirdetőtáblától, és kíváncsian nézett
végig Sallyn.
- 205 -
7