STEPHEN KING

Azóta nem látom, nem is hallok felőle.
Mit változtat a helyzeten, ha Nettie valóban ezt mondta? Vajon a félrecsapott sapkájú bűnfelderítők
fejébe ütött-e szöget ez a mondat? Nem tudni.
Alan Polly hálószobájának sötétjébe meredt, és eltöprengett, vajon kaput lát-e.
Meglehet az is, hogy Polly nem jegyezte meg jól, mit motyogott Nettie.
Meglehet, de Alan nem hitte. Nettie húzásai egy darabig egybevágtak azzal, amit Pollynak
mondott. Nem ment dolgozni Pollyhoz pénteken - azzal mentette ki magát, hogy beteg. Lehetett beteg,
de retteghetett Wilmától is. Rettegése inkább illik a képbe - Pete Jerzycktől tudják, hogy amikor
Wilma fölfedezte összesározott lepedőit, egy fenyegető telefont megeresztett Nettie-nek. Az estit
követhette másnap még néhány, amelyekről Pete nem tudott. Viszont Nettie vasárnap délelőtt
már megjelent Pollynál a sonkás tésztával. Kimozdult volna a házból, ha Wilma tovább szítja a tüzet?
Nemigen.
Aztán a Wilma ablakán bedobált kövek. Az üzenet mindeniken: MEGMONDTAM, HAGY-
JON BÉKEM. UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS. A figyelmeztetés általában azt jelenti, hogy akit
figyelmeztettek, annak még van módja megjavulni. Ezt azonban nem követte türelmi idő. Wilma és
Nettie összecsapott a sarkon a kőhajigálást követő két órában.
Ez a bökkenő még megkerülhető volna, gondolta Alan. Nettie nyilván megdühödött, amikor
a kutyájára talált. Wilma hasonlóképpen, amikor hazaért, és látta a kárt. Egyetlen telefon elég ilyenkor,
hogy a szikrát lángra lobbantsa. S a két nő közül egyik telefonált. Aztán borult ki a bili.
Alan azzal a jámbor óhajjal fordult a mási oldalára, hogy bár a régi szép időket élnék, amikor
még itt-ott lehallgatták a gyanús helyi telefonbeszélgetéseket. Ha bizonyítéka volna, hogy
Wilma beszélt Nettie-vel az összecsapás előtt, igen megkönnyebbülne. De mondjuk, hogy a telefonbeszélgetés
megtörtént. Megoldódott-e akkor minden kérdés?
Talán így történt - okoskodott tovább. - Nettie megjön Pollytól, és döglötten leli kutyáját a
hallban. Elolvassa a dugóhúzóra fűzött cédulát. Akkor megír tizennégy-tizenhat füzetlapot, és a kabátja
zsebébe teszi. Utánasüllyeszti a konyhaszekrény fiókjából kivett gumipántokat, majd átmegy
Wilma kertjébe, összeszed tizennégy-tizenhat követ, és a füzetlapokat gumipántokkal rájuk erősíti.
Nyilván előbb és egyszerre, hiszen a mulatságát nem szakaszthatta meg kövenként. Mikor aztán elkészül
a pusztítással, szépen hazamegy, és gyászolja a kutyáját tovább.
Tök rossz magyarázat. Elfogadhatatlan. Nem Nettie Cobbé az ilyen észjárás. Férjének meggyilkolása
évek szenvedéseiből következett ugyan, de tette indulatos bűncselekmény volt. Pillanatnyi
elmezavar kellett hozzá. S ha a vén George Bannerman seriff adatlapjai nem csalnak, Nettie
nem írt Albion Cobbnak végső figyelmeztetést.
Mennyivel egyszerűbb lett volna, hogy Nettie megjön Pollytól, ott találja a kinyúlt kutyát,
bárdot ragad, és máris indul a lengyel disznaját orjára bontani.
De ha így történt, ki zúzta be Wilma Jerzyck ablakait? - A bolond idő - motyogta, és álmatlanul
fordult a másik oldalára.
John LaPointe ahhoz a bűnfelderítő csapathoz csatlakozott, amelyik a vasárnap estét Nettie
útjainak szimatolásával töltötte. Nem sokat sütöttek ki. Nettie átvitte Pollyhoz a sonkás tésztát. Tudatta
Pollyval, hogy alighanem benéz az új boltba, a Hasznos Holmikba hazafelé, és beszél a boltossal,
Leland Gaunttal, ha a boltot nyitva találja - mert Mr. Gaunt délutánra hívta Pollyt, hogy nézze
meg valami érdekes holmiját, és Nettie azt tudatta volna Mr. Gaunttal, hogy Pollynak akármenynyire
fáj a keze, igyekszik meghívásának eleget tenni.
Ha Nettie csakugyan betér a Hasznos Holmikba, s ha némi időt elnézelődik, és elbeszélget
az új boltossal - akiért rajong a város, csak még a seriff nem ejthette módját a találkozásnak -, akkor
nem marad ideje a kőhajigáláshoz, és most más tettest kell keresni. Csakhogy Nettie nem tért be a
Hasznos Holmikba. Zárva találta. Gaunt megmondta Pollynak is, mikor később csakugyan felkereste,
de a bűnfelderítőknek is, hogy Nettie-nek a színét nem látta azon nap óta, amikor megvette tőle a
zománcüveg lámpaernyőt. Ö mindenképpen üzlete hátsó helyiségében töltötte a délelőttöt, és klaszszikus
zene hallgatása közben leltározott, így aztán meg sem hallotta volna, ha kopog valaki a boltajtón.
Eszerint Nettie hazament egyenest, s maradt ideje megtenni mindazt, amit Alan semmiképp
nem akart neki tulajdonítani.
Wilma lehetőségei még korlátozottabbak voltak. Férjének asztalosműhelye volt házuk pincéjében.
Pete ott töltötte az időt vasárnap délelőtt nyolctól tíz óra valahány percig. Amikor látta,
- 144 -