STEPHEN KING

egyéb zöldségekről írott cikkekbe, majd egy Ősi Imakorongnak nevezett tárgy hirdetésén akadt meg
a szeme. Az imakorong állítólag fejfájást, gyomorbántalmakat és köszvényt gyógyított.
A hirdetés jó részét rajz foglalta el: nagy szakállú, varázslósüveges ember (lehetett akár
Nostradamus, Polly felől) valami papírforgóhoz hasonló tárgyat emelt egy tolókocsiban ülő alak
fölé. A forgó sugarakat árasztott a nyomorékra, s bár a hirdetés nem ígérte éppen, de sejtette, hogy
egy hét múltán már bálban rúgja a port. Polly nevetségesnek ítélte, hogy meggyötört vagy a fájdalmukba
belepistult embereket ilyen maszlaggal etessenek, mégis...
Sokáig nézte a hirdetést, és nevetséges vagy nem, játszott a gondolattal, hogy telefonál a
megadott számra, hiszen előbb-utóbb...
- Előbb-utóbb megpróbálkozik az ember hajmeresztőbb ajánlatokkal is, ha reményt keltők -
mondta Mr. Gaunt. - Igaz?
- Nem... is... tudom...
- Hidegvízkúrával... hőkesztyűvel... akár sugárkezelésekkel is... Csakhogy magának egyik
sem használt, ugye?
- Honnan tudja, hogy megpróbáltam mindent?
- A jó kereskedő dolga, hogy vevőin szükségükben segítsen - mondta Mr. Gaunt selymes,
delejes szóval, majd megindult Polly felé... két ujján a lánc, s azon az azka. Polly visszariadt bőrrel
benőtt körmű, hosszú ujjaitól.
- Ne féljen, hölgyem. A haja szálához nem érek, ha nem mozdul...
Polly megnyugodott, és nem mozdult. Állt, alázatosan keresztbe tette egyujjas kesztyűbe
bújtatott két kezét, és tűrte, hogy Mr. Gaunt a láncot a nyakába eressze. S Mr. Gaunt olyan tapintatosan
járt el, mint az örömapa, ha a lánya menyasszonyi fátylát igazgatná. Polly közben messze járt
a Hasznos Holmiktól, Castle Rocktól, még magamagától is. Mintha száraz fennsíkon állt volna végtelen
ég alatt, száz mérföldekre a legközelebbi embertől.
Az azka autóskabátjának húzózárán csendült.
- Tegye a kabátja alá, otthon aztán a blúza alá, mert a bőrével kell érintkeznie, hogy foganatos
legyen.
- Nem tudom betenni a kabátomba - válaszolta Polly álmatagon. - A zárat... A zárját nem bírom
lehúzni.
- Nem? Próbálja csak meg.
Polly lecibálta egyik kesztyűjét, és megpróbálta. Nagy meglepetésére csakugyan meg tudta
hajlítani a hüvelykujját meg a mutatóujját annyira, hogy a zár fülét megfogja és lejjebb húzza.
- Látja?
A kis ezüstlabda ráhullt blúza elejére. Polly úgy érezte, nehéz, és hogy nem lesz valami kényelmes
viselet. Elmélázott, mi lehet benne, mitől zörög olyan porosan. Valami gyógyfüvet mondott
Mr. Gaunt. De a karcos zörgés nem arra vall. Valami más tárgy zörögne benne?
Mr. Gaunt mintha újabb kétségeit is megértette volna. - Hozzászokik. Hamarabb, mint hinné.
Valahol ezer mérföldekre sziréna sivalkodott, mint a hazajáró lélek.
Mr. Gaunt elfordult, és Polly ocsúdni kezdett, amint a szemét már nem érezte magán. Jóleső
kábaság volt a fejében, mint aki jót szundított. Kínos zavarodottsága elpárolgott.
-A kezem, az még fáj - állapította meg. De annyira fáj-e? Mintha kissé megenyhült volna,
talán csak egy gondolattal... Az a sejtelme támadt, hogy Mr. Gaunt megdelejezhette jó szándékával...
Vagy csak csípős szélből jött be a meleg üzletbe?
- Nem hinném, hogy nyomban mutatkozik hatása - mondta Mr. Gaunt tárgyilagosan. - Adja
meg az idejét, Polly. Megteszi?
Polly vállat vont. - Megtehetem.
Mit is veszíthet elvégre? Az ezüstlabda nem nagy, legfeljebb apró dudor lesz blúza vagy
szvettere alatt. Nem kell kíváncsiskodó kérdésekre válaszolnia - Rosalie Drake tudja majd, hogy a
nyakában van, meg Alan. De az a tuskónál érzéketlenebb a babonákra. Legfeljebb kinevetik érte.
Nettie meg? Nettie-ben megakad a szó, ha megtudja, hogy olyan varázserejű nyakék viselésére szánakozott
el, amilyeneket ő A lélek mélyei-ből szokott ajánlgatni.
- Nem ajánlatos levennie, még zuhanyozáskor sem - mondta Mr. Gaunt. - Fölösleges is volna,
hiszen ezüst, nem rozsdásodik.
- 129 -