STEPHEN KING

Brian úgy ocsúdott, mint kedden délután, amikor a Hasznos Holmikból kifordult. Csak éppen
nem kellemes világra. Hiszen ez az. Nem akarja ő visszaadni a Sandy Koufax-kártyát.
Nem is adja vissza, mert az övé.
Myra Evans hasonló érzésekkel lépett a Hasznos Holmik napvetője alá, amilyenekkel legjobb
barátnőjének fia küzdött, amikor végre megindult Wilma Jerzyck kertjének. Myra először a
háta mögé pillantott, majd a Fő utcát tekintette be - riadtabban, mint Brian a Fűz utcát az imént.
Ha Cora - az ő legjobb barátnője, igazán! - tudná, hogy itt áll, s azt is, hogy mi járatban, talán
többé nem is szólná hozzá... Mert arra a képre Cora is pályázik.
Oda se neki - rázta le szorongását Myra, s mindjárt talált a helyzethez illő két régi bölcsességet
is. Szemesnek áll a világ, így szólt az egyik. Ne szólj szám, nem fáj fejem, így a másik.
De orrára illesztett egy kéttenyérnyi napszemüveget, amikor elindult. Jobb félni, mint megijedni.
Ez volt Brian igazsága is.
Az ajtóban esett a tekintete az üveg mögötti táblára:
8
KEDDEN ÉS CSÜTÜRTÖKÖN CSAK BEJELENTÉSRE
Myra nem jelentkezett be előre, csupán fölkerekedett, mert Corának húsz perccel ezelőtti telefonja
nem hagyta nyugodni.
- Naphosszat máson se jár az eszem! Meg kell szereznem, Myra! Meg kellett volna vennem
már szerdán, de csak négy dollár készpénz volt nálam, és nem tudtam, csekket elfogad-e. Tudod,
milyen kínos, amikor a csekken vitatkozni kell. Közben bánom azóta, hogy otthagytam. Éjjel a
szemem alig hunytam le! Butaság, tudom, de így van.
Myra nem ítélte barátnője szavait butaságnak. S igazak, azt tudta jól onnan is, hogy ő sem
aludt az éjjel egy szemhunyást. Csak hát miért gondolja Cora, hogy őt illeti a kép? Mert ő látta
meg?
- Különben sem ő - szólalt meg most fennhangon, duzzogón a bolt előtt. - Én láttam meg.
Az elsőség kérdése különben is elhomályosodott, amint elgondolta, hogy belép Cora házába,
és ott látja Elvis képét a kandalló fölött Elvis porcelánfigurája és az Elvis képével díszített söröskorsó
között. Myra gyomra összefacsarodott a szíve alján, akár a mosogatórongy. Az iraki háború kezdetén
támadt utoljára ilyen érzése.
Akkor sem igazság, hogy Corának mindenféle Elvis-ereklyéje legyen, és még Elviskoncerten
is járt egyszer! Igen, a Portlandi Polgári Körben, talán egy évvel azelőtt, hogy az Úr elszólította
a Királyt.
- A kép énnekem jár! - dünnyöget Myra, azzal összeszedte minden bátorságát, és bekopogott.
Az ujja még az üvegen volt, nyílt az ajtó, és egy ösztövér ember nyomakodott kifelé, akkora
igyekezettel, hogy Myrát kis híján feldöntötte.
- Bocsánat - motyogta, s a fejét sem emelte meg. Myra alig ismerhette meg benne Mr.
Constantine-t, a LaVerdiere-féle drogéria gyógyszerészét. A Fő tér felé igyekezett kis csomaggal a
kezében, és sem jobbra, sem balra nem nézett.
De már ott állt az ajtóban Mr. Gaunt, és barna szeme vidáman ragyogott.
- Nem beszéltük ugyan meg... - suttogta Myra, és Brian a hangjáról ugyan meg nem ismerte
volna, hiszen annyi pattogó és fensőbbséges kinyilatkoztatását hallotta!
- Máris megtörtént, hölgyem - mosolygott rá Mr. Gaunt, és félreállt az útból. - Örvendek,
hogy újból láthatom! Kerüljön beljebb, és bízza rám az óhaját!
Myra még egy izgatott pillantást vetett az utca hosszára, s mikor látta, hogy nem látja senki,
besurrant.
Az ajtó becsukódott mögötte, és a hosszú ujjú kéz, fehér, akár a halottaké, fölnyúlt a félhomályban
a függönykarikákig, és ráhúzta a függönyt az ajtóra.
- 49 -