STEPHEN KING

összefent lepedőkért. Eljött az ideje, hogy megtáncoltassa az 1991-es Év Idegbajnokát. Wilma nagy
várakozással tekintett a tánc elébe, azért rátaposott a gázra.
Danforth Keeton szinte álmában lépett a hűtőszekrényhez és tépte le a ráragasztott rózsaszín
cédulát. A nagy nyomtatott betűs felzet
KÖZFORGALMI KIHÁGÁS
alatt ezt olvasta:
Csupán FIGYELMEZTETÉS - szívlelje meg mégis!
Megfigyeléseink szerint egyszer vagy többször is megszegte a forgalmi szabályokat. Ügyeletes
megbízottunk úgy döntött, hogy „utolsó figyelmeztetésben” részesíti, azonban fölírta kocsijának
gyártmányát, típusát és rendszámát, és hasonló esetben bírságolni fogja. Ne feledje, hogy a forgalom
szabályai MINDENKIT köteleznek! Körültekintően vezessen!
Hazavárják! Figyelmét köszöni a Helyi Rendőrség.
A lelkifröccs alatt üres rovatok, GYÁRTMÁNY, TÍPUS és RENDSZÁM részére. Az első
két rovatba már bevezették a Cadillacet meg a Seville-t, s a RENDSZÁM rovatba is akkurátusan,
nyomtatott betűkkel:
ROSSZCSONT 1.
Ezután következett a kihágások garmadája, fordulási szándékjelzésének elhanyagolása, áthajtás
piroson, parkolás tilosban, majd a cédula alján még két rovat az EGYÉB KIHÁGÁSOK-nak,
és ebbe takarosan nyomtatott betűkkel beírták:
A LEGNAGYOBB SZEMÉTLÁDA CASTLE ROCKBAN.
A cédula alján a SERIFF MEGBÍZOTTJÁ-nak helyén Norris Ridgewick bélyegzős névaláírása.
Keeton keze lassan, igen lassan szorult ökölbe a rózsaszín cédula körül. A papír megroppant,
ráncolódott húsos tenyerében: Keeton meg csak állt a konyhában, meresztette a szemét a többi
kiragasztott cédulára, és homloka közepén egy ér a másodperceket szaggatta.
- Megölöm - suttogta. - Esküszök az élő Istenre és minden szentjeire, hogy megölöm a kis
girnyót!
Nettie negyed kettő után öt perccel hazaért. Mintha hónapokig, akár évekig lett volna távol.
De amíg a behajtóján a lépcsőig följutott, a nagy kő leesett a szívéről végre. Homloka sajgott az
eséstől, de már úgy tekintett vissza rá, mint aki olcsón megúszta. Észrevétlen hazajuthatott az ő barátságos
kis otthonába.
A maga kulcsát bezzeg nem hagyta el! Az ott lapult a ruhája zsebében. Előhúzta és bedugta
a zárba. - Fogdmeg! - kiáltotta, amint fordított a kulcson. - Itthon vagyok, Fogdmeg!
Majd benyitott.
- Anyuci kis csavargója merre? Hmmm? Hova lettél? Nem vadol éhesz? - A hallban félhomály
borongott. Nettie nem látta a földön az élettelen gombolyagot. Kihúzta a kulcsot a zárból, becsukta
az ajtót, és megfordult. - Hát nem éhesz a kiszkutyuszka? Pedig éhesz már az anyukája isz...
Lába megakadt a puha és mégis meredt gombolyagban. Elhagyta a selypegést, lenézett, és
látta, hogy Fogdmeg. Nem hitt a szemének először. Nem lehet. Nem lehet!
Nem Fogdmeg ez itt, nem az ő mellkasából áll ki ez a fura valami... hogy is lehetne ő?
Addig ütögette a fali kapcsoló környékét, míg végre fény gyúlt a hallban. A padlón bizony
Fogdmeg hevert, mint amikor a vakarást várja, és vörös micsoda állt ki belőle... akár a... akár a...
Kanyargós sikoltás tört ki Nettie-ből, olyan vékony, hogy lehetett volna óriás szúnyog döngése
is, úgy esett térdre a kutyája mellett.
- Fogdmeg! Jaj, édes Jézusom, Megváltóm! Csak nem véged, Fogdmeg? Mondd, hogy nem!
- 122 -
12
13