STEPHEN KING

- Mit keresel itt, Irvina? - förmedt rá Sally.
- Femmit, Miff Ratcliffe - pislogott Irvina.
- Akkor keress magadnak dolgot! A tanításnak vége, ha nem tudnád.
Irvina futólépésben indult neki a folyosó hosszának, és gyanakvón vissza-visszapillantott.
Sally pedig kinyitotta a tanári ajtaját, és belépett. Előbb a borítékot ott találta meg, ahol Mr.
Gaunt mondta - a menzán kívül sorakozó kukák mögött. Hanem Mr. Jewett nevét már ő írta rá.
Kipillantott még egyszer a folyosóra, nem követte-e Alice Tanner, majd megindult az igazgatói
irodának, benyitott, és mindjárt letette a levelet Frank Jewett asztalára. De maradt még egy
dolga.
Kihúzta íróasztalának fölső fiókját, súlyos papírvágó ollót emelt ki belőle, majd lehajolt, és a
bal alsó fiókon rántott egyet. Zárva találta. Mr. Gaunt megjósolta ezt is. Sally kilesett a tanáriba, és
látta, hogy nem jött be még senki. Ez az. Így is kell. Benyomta a papírvágó olló hegyét a zárt fiók
résébe, és nagyot emelt rajta. Reccsent a fa, Sally pedig érezte, hogy a mellbimbója furcsán, kellemesen
megmered. Mulatság ez. Ijesztő, mégis mulatság.
Még beljebb nyomta az ollót, úgy emelt. A zár pattant, s a fiók kigurult a csapágyain. Sally
szája tátva maradt a tartalma láttán. Előbb megdöbbent, majd kacarászni kezdett - zihálón szedte a
levegőt, nem is annyira nevetéshez, mint sikoltozáshoz inkább.
- Juj, Mr. Jewett! De disznónak tetszik lenni!
A fiókban halomszám állt a zsebbe való magazin, legfölül egy Pajkos fiú - s az elúszó kép
mindjárt mutatta is, miféle a pajkossága: egy kilencéves fiú, 50-es évekbeli bukósisakban. Semmi
egyébben.
Sally belemarkolt a fiókba, és kiemelt a magazinokból vagy egy tucatot. Szeles fiúk. Angyalkák.
Elszopogatjuk. Süvegcukor. Belenézett az egyikbe, és nem hitt a szemének. Honnan kerülnek
ide ezek a vacakok? Az ABC-ben ugyan nem árusítják, még a legfölső polcról sem, amelynek árucikkeiről
Rose nagytiszteletű úr annyit mennydörög - a CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK borzalmai
közül sem.
Fejében jól ismert hang szólította: Igyekezzen, Sally. Az értekezletnek mindjárt vége, és ugye
nem szeretné, ha itt kapnák?
Aztán női hang szólalt meg a fejében, annyira ismerős, hogy Sally akár megmondhatta volna,
kié. Úgy beszélt bele Mr. Gaunt intésébe, mintha ott állt volna a telefonnál, a háta mögött.
Addig mulass, amíg lehet - tanácsolta a második hang. - Láttál már ilyet?
Sally mégis kikapcsolta a női hangot, és Mr. Gaunt tanácsa szerint járt el. Szétszórta a magazinokat
Mr. Jewett irodájában, majd visszatette a fiókba az ollót, és kisurrant. Az ajtót behúzta
maga mögött. A tanáriban még mindig nem volt senki, de a 6-os szobából hangos nevetést hallott.
Véghangok. Hamar véget ért az értekezlet.
Istenáldása ez a Mr. Gaunt! - gondolta Sally, és kisietett a folyosóra. Már a csarnok bejáratánál
járt, amikor hallotta, hogy a 6-osból csődülnek a tanárok. Vissza se nézett. Az ötlött az eszébe,
hogy az utóbbi öt percben nem foglalkoztatta a Lődörgős Lester, és nagy elégedettség töltötte el.
Hazamegy, készít magának egy boldogító habfürdőt, és kövületével a kezében ül bele. Aztán megpróbál
két óráig nem gondolni a Lődörgősre! S az lesz a jó! Az lesz...
Mit műveltél te az igazgatóiban? Mi lehetett abban a borítékban? Ki dugta el a menza elé, és
mikor? Mibe keveredtél, Sally? És mit keversz?
Megtorpant, homlokán és halántékán veríték gyöngyözött. Szeme nagyra nyílott, mint az
ijedt őzé. Majd lehunyta a szemét, aztán gyanakvó rést nyitott rajta, és eleredt megint. Szűk nadrágja
kellemesen dörzsölte. Eszébe jutottak sűrű tapipartijaik Lesterrel.
Nem érdekel, mit tettem, mit nem, határozott. Remélem, valami undokat. Ráfér a finomkodó
kibazgató úrra, ha egyszer ilyen disznó.
- A fasz üsse ki a szemit! - suttogta. Először életében vette ezt a csúnya szót a szájára, és a
mellbimbója megint megdermedt. Eszébe jutott, hogy lesz neki ott a fürdőkádban egyéb tennivalója
is, és megszaporázta a lépteit. Igenis joga van... Nem tudta ugyan, mihez, de ha a végére jár, megtudja.
Elvégre segíts magadon, Isten is megsegít.
- 206 -