STEPHEN KING

A Sunoco-kút neonfényei fehér négyszöget vetítettek ki a makadám szervizútra, amint Eddie
odakanyarodott használtan vett Oldsán, amellyel a Honda égése óta járt. Kiszállt, és fél kezét zakója
zsebébe süllyesztette. Megmarkolta a pisztolyt.
Állt egy pillanatig az iroda előtt. Öcsi a pénztárgépe mögött ült plasztikszéken, s a hátsó két
lábán hintázott. Csak a sapkája búbját látta széthajtott újsága mögött. Persze. Újságot olvas. A fehérek
ügyvédet tartanak mind, és mikor az őhozzá hasonlókat fejték naphosszat, betelepszenek az irodájukba,
hintálnak a széken, és újságot olvasnak.
A rohadt fehérek a rohadt ügyvédjükkel meg a rohadt újságjukkal!
Eddie kirántotta pisztolyát, és belépett. A nagy lépésre felébredt alvó józansága, és rikoltozott
riadtan, hogy ne tegye, nagy baj lesz. Eddie leintette. Mintha nem is őbenne szólt volna - az ő
szelleme mintha fölötte körözött volna, s figyelte a fejleményeket. A gonosz szellem lett az ő vezére
most.
- Hoztam neked valamit, te csaló senkiházi - hallotta Eddie a tulajdon beszédét, s már nézte
is, hogyan húzza meg az ismétlőpisztoly ravaszát kétszer. S az újság főcímén McKERNAN NÉP-
SZERŰSÉGI MUTATÓJA ROHAMOSAN NŐ két fekete lyuk támadt. Öcsi fölordított, és nagyot
rándult. A plasztikszék hátraborult, és Öcsi vérben ázó kezeslábasában dőlt a földre. Csakhogy a
kezeslábasra nem az ő neve volt aranyszállal ráhímezve. Hanem a RICKY. Nem Öcsit lőtte meg,
hanem Ricky Bissonette-et.
- Basszam! - káromkodott Eddie. - Nem az én disznómat öltem!
- Szervusz, Eddie - szólalt meg mögötte Jackett Öcsi. - Szerencsém, hogy reccsenteni voltam,
mi?
Eddie fordult volna, azonban három golyó érte - abból az ismétlőpisztolyból, amelyet Öcsi
ma délután vásárolt Mr. Gaunttól. Az egyik a gerincét roncsolta össze a dereka táján, azért nem sikerült
a fordulás.
És nyitott szemmel, tehetetlenül nézte, amint Öcsi ráhajlik. A rátartott pisztolycső torkolata
nagyobbnak tetszett az alagút szájánál és sötétebbnek az örökkévalóságnál. A sötétség fölött pedig
Öcsi elszánt sápadtsága... A fél pofáján zsírcsík futott le.
- Nem is az volt a baj, hogy az új csillagkulcskészletemet el akartad lopni - magyarázta Öcsi,
amint a csövet nekiszorította Eddie Warburton homlokának. - A baj, hogy jelezted levélben. Csakhogy
az a te bajod.
Nagy fehér fény - a megvilágosodás fénye - villant át Eddie-n. Most bezzeg eszébe jutott az
a levél, amit Pollyhoz bedobott! És kapcsolt nyomban, hogy az ő levélkéje, meg amit Öcsi kapott,
annak a küldője egy lehetett.
- Hallgass ide! - suttogta. - Hallgassál meg, Jackett... Minket egymás ellen játszottak ki...
Mink...
- Szervusz, Füsti - mondta Öcsi, és meghúzta a ravaszt. Majd szúrós szemmel nézett Eddie
földi maradványaira vagy egy percig, és azon tűnődött, illett-e volna meghallgatnia a mondókáját.
Aztán úgy döntött, hogy nem. Mit mondhatott volna az ilyen hülye, aki őt a tolvaj szándékáról levélben
értesíti?
Öcsi beljebb került az irodába, átlépett Ricky Bissonette lábain, majd megnyitotta a páncélszekrényt,
és elővette Mr. Gaunt állítható csillagkulcskészletét. S még mustrálgatta-babusgatta akkor
is, amikor az Állami Rendőrség megjött, hogy őrizetbe vegye.
Álljon a Nyíres utca meg a Fő utca sarkára - utasította Rosszcsontot Mr. Gaunt telefonon -,
és ott várjon. Majd küldök valakit.
Rosszcsont híven engedelmeskedett. Ahol megállt, onnan láthatta a nagy jövés-menést Mr.
Gaunt boltja mögött - szinte minden ismerőse és szomszédja megkívánta a hasznos holmit ma este.
Tíz perccel előbb Rusknét látta elvonulni gombolatlan ruhában, mint valami rossz álmot.
Nem telt bele öt perc, jött vissza, és csúsztatott be valamit a ruhája zsebébe (a ruhát azóta
sem gombolta be, azért teljes volt a belátás, csak éppen - gondolta el Rosszcsont - ebből ki kér?),
aztán több lövés hallatszott a Fő utca távoli végéből. Rosszcsont nem mondhatta volna meg, honnan,
de mintha a Sunoco-kút felől hallatszott volna.
- 265 -
5