STEPHEN KING

Keetonéknak többszintes erdészlakuk volt Castle View-n. Nettie Cobbnak sokáig kellett
kaptatnia, és mire följutott, a hidegben a lábát nem érezte. Három-négy gyalogossal találkozott
csak, s őt nem nézte meg egyikük sem, mert a csípős szélben fölhajtották a gallérjukat. A vasárnapi
Telegram hirdetési melléklete sodródott az utca közepén, s mikor Nettie fölért Keetonék behajtójáig,
a színes lap úgy röppent az égnek, mint valami furcsa, délszaki madár. Mr. Gaunt megmondta,
hogy a Rosszcsont meg Myrtle nem lesz otthon - márpedig Mr. Gaunt a mester, ő tudja. A garázs
kapuja fölbillentve, és a Rosszcsont sétahajó Cadillacje nem állt benn.
Nettie fölment a behajtón, megállt a ház bejáratánál, és elővette a rózsaszín tömböt meg a
ragasztószalagot a kabátja bal zsebéből. Igen nézte volna már a Vasárnapi Szupermozit Fogdmeggel
a lábánál. Hát haza is takarodik, amint ezzel a munkával végzett. Ma talán még a kötéssel sem érdemes
vesződnie. Csak ül majd ott, s ölében a zománcüveg lámpaernyő. Letépte az első rózsaszín
papírt, és ráragasztotta a csöngő fölötti vertréz névtáblára, amelyik azt mondta, hogy KEETONÉK -
meg azt, hogy HÁZALÓKBÓL NEM KÉRÜNK! Majd visszatette a ragasztószalagot s a tömböt a
bal zsebébe, a jobb zsebéből pedig elővette a kulcsot, és becsúsztatta a zárba. De mielőtt fordított
rajta, megnézte, tart-e a rózsaszín papír ragasztója.
Akármilyen fáradt volt és akármennyire fázott, mosolyognia kellett. Egy csöppet nem rossz
tréfa ez, kivált az olyan elvadult autóssal, mint a Rosszcsont. Csoda, hogy agyon nem gázolt még
valakit. Bár annak se lett volna szívesen a bőrében Nettie, aki ezeknek a céduláknak alája firkantott.
Mert a Rosszcsont borzasztó goromba tud lenni! Gyerekkorában sem értette már a tréfát.
Fordított a kulcson. A zár simán nyílt. Nettie belépett a házba.
- Még egy kávét? - érdeklődött Keeton.
- Nekem már ne! - tiltakozott Myrtle mosolyogva. - Úgy jóllaktam, mint a duda.
- Akkor elindulunk. Megnézném a Patrioték mérkőzését a tévében. - Keeton az órájára pillantott.
- Ha sietünk, kezdésre még otthon lehetünk.
Myrtle boldogan bólintott. A tv a nappaliban, és ha Dan a mérkőzést nézné, nem zárkózik a
dolgozószobájába. - Bizony siessünk akkor.
Keeton parancsolóan emelte a mutatóujját. - Pincér! A számlát!
Nettie már nem sietett annyira. Tetszett neki Rosszcsonték háza.
Meleg is volt, és Nettie-t a hatalom biztonsága töltötte el, hogy két élet színfalai mögé tekinthet.
Azzal kezdte, hogy fölment az emeletre, és minden szobában szétnézett. Annyi a szoba itt!
Pedig Rosszcsontéknak gyerekük sincsen. Hát hiába. Anyja is megmondta. A pénz oda kívánkozik,
ahol már van.
Sorra nyitogatta Myrtle fehérneműs fiókjait. Selyem is meg más finom anyag is volt ott
mindenféle - mégis mintha avitt holmik lettek volna. Az akasztós szekrényben látott ruhákról is ezt
állapította meg. Majd kiment az egyik fürdőszobába, leltárt készített a gyógyszeres szekrényben.
Onnan átment a varrószobába, és megcsodálta a babákat. Nem akármilyen ház. Igen szép ház. Kár,
hogy ilyen szar alak a gazdája.
Nettie az órájára pillantott. Nekiláthatna a rózsaszín cédulák ragasztásának. No, majd mindjárt.
Csak előbb szétnéz még a földszinten.
- Mintha egy kicsit gyorsan vezetnél, Danforth - állapította meg Myrtle lélekszakadva, amikor
nagy ívben előztek egy lomha cementkeverőkocsit, és a szemből közeledő autó rájuk dudált.
- 118 -
3
4
5
6