STEPHEN KING

Ting! - Öhöm... Seriffem? - Sheila volt az. Alan hallotta a hangján, hogy megszakadt beszélgetésüket
feszült figyelemmel kísérte. - Megvan, Alan? Figyelne rám?
Alant meglepően erős kísértés környékezte, hogy kitépje a mikrofont a műszertáblából, és az
utat szegélyező bokrok közé hajítsa, jó messzire. Aztán eleredjen akármerre. De a legjobb, ha nyugtában
éri a napot, és legázolja.
Mégis összeszedte az eszét, és megpróbált Hugh Priestre gondolni. Kéznél a tennivalója.
Mert úgy látszik, Hugh okozta a két nő halálát. Ez a tennivalója, nem Polly... S mikor a gondolat
végre megfészkelt benne, igen megkönnyebbült.
Megnyomta az ADÁS gombját. - Itt vagyok, Sheila. Brékó.
- Azt hiszem, Alan, megszakadt a kapcsolat Pollyval... nem volt szándékom a hallgatózás,
de...
- Semmi baj, Sheila. Megszakadt a kapcsolat. - (Kegyetlenül ideillő szó, de ezen nem volt
hajlandó elmélkedni most.) - Ki jelentkezett?
- John, jelentésre - tudatta Sheila, s hallhatóan könnyített őrajta is a hivatalosság. - Clut járőrözik.
Castle View-ból szólt be az imént.
- Értem. - Polly idegen dühöktől torz arca úszott be az emlékezetébe, de elhárította, és Hugh
Priest képét vette elő megint. Egy hosszú pillanatra azonban filmszakadása támadt.
- Alan! Megvan még? Brékó.
- Meg. De mennyire. Szóljon ki Clutnak, hogy kanyarodjon el Castle View-ban Hugh Priest
házához. Ő már tudja, hol lakik. Hugh dolgozik alighanem, de ha véletlenül szabadnapot vett ki,
Clut kísérje be. Értem?
- Értem, Alan.
- Figyelmeztesse, hogy óvatosan járjon. Akár tudassa vele, hogy Nettie Cobb és Wilma
Jerzyck halálával kapcsolatos az előállítás. A többit ő már tudni fogja. Ennyi.
- Értem! - hangzott Sheila izgatott és riadt válasza. - Értem, seriffem.
- A városi járműparkhoz indulok, mert lehet, hogy Hugh-t ott találom. Brékó és vége.
Amint felakasztotta a mikrofont (s úgy tetszett, négy éve szorongatja már), ez járt az eszében:
ha azt mondod el Pollynak, amit Sheilának az imént, nem jutsz ilyen helyzetbe.
Vagy ki tudja - ha egyszer nem világos, mi is a baj. Polly a múltjában való turkálással vádolja,
ha jól értette. Emögött lehet sok minden. Különben is figyelmeztetnie kellett a szolgálatirányítót,
hogy járőrei veszélyes ügyben intézkednek - rádión és telefonon tudatni ugyanezt a barátnőddel merőben
más! Alan tudta jól, hogy helyesen cselekedett.
Ez a megnyugvás nem csillapította szíve sajgását, azért megpróbálta minden gondolatát az
előtte álló ügyre terelni - Hugh Priestet milyen címen vegye őrizetbe, ügyvédet honnan kerítsen neki,
ha ragaszkodik hozzá, s aztán szedje ki belőle, miért döfte a dugóhúzót Nettie kutyájába, Fogdmegbe.
Egy pillanatig mintha sikerült volna a gondolatterelés, de amikor indított, és a kombi végre
elhúzott a járda mellől, Polly arcát látta, nem pedig Hugh Priestét.
TIZENHETEDIK FEJEZET
Nagyjából akkor, amikor Alan elindult a városi járműtelepre, Henry Beaufort háza bejárójában
állt, és Thunderbirdjét szemlélte, kezében az ablaktörlő alatt talált cédula. Amit a szaros csirkefogó
a gumikkal tett, az még megjárja. Gumit lehet cserélni elvégre. Henry vérét a kocsi jobb felén
végighúzódó karcolás forralta fel.
Ismét és fennhangon olvasta a cédulát: - Engem többet ki ne lökjél, francnyavalyás, és éntőlem
a kocsikulcsomat el ne vedd!
Kit is lökött ki ő legutóbb? Hajjaj, sokakat. Ha a szűrét nem kellett senkinek kitenni, az volt
a ritka záróra. De hogy ki is tegye meg a kocsija kulcsát is ott tartsa, olyan csak egyszer történt
mostanság.
1
- 222 -