STEPHEN KING

- Jól a halál - válaszolta John, és szemléltetésül a két combja közé hányt ültében.
Alan körülnézett, és a fülét hegyezte. Nem képzelődött. Csöng a telefon csakugyan. Csak az
most nem fontos. Látta, hogy a helyiség végében Hugh fekszik hason. Odament hozzá, lehajolt, és a
fülét az ingére tapasztotta, hall-e szívhangot. De csak a telefoncsöngést hallotta. Mintha csöngött
volna minden íróasztalon.
- Vagy vegyétek föl azt a telibaszott telefont, vagy tegyétek félre a kagylót! - kiáltotta.
Norris odaugrott a legközelebbihez, éppen az ő telefonjához, és megnyomta a pirosan villogó
gombot. - Most nem alkalmas - szólt bele. - Sürgős a dolgunk, később hívjon. - Azzal lecsapta a
kagylót, meg sem várta a jelentkezést.
Henry Beaufort levette a mázsás kagylót a füléről, és ködösödő szemmel, hitetlenül bámulta.
- Mit beszélsz? - suttogta neki.
Már nem bírta tovább. Nem is mázsás. Tonnás. Leejtette a földre, aztán oldalra dőlt, úgy pihegett.
Alan szerint Hugh-nak vége volt. Megragadta a vállánál, hátára hengerítette - s akkor látta,
hogy nem Hugh. Az arcát vér, agy és csontszilánk borította, azért meg nem mondhatta volna, ki az.
De annyit bizonyosan tudott, hogy nem Hugh Priest.
- Mi a bánat zajlik itten? - nézett szét bambán.
Danforth Keeton, a Rosszcsont az utca közepén állt tulajdon Cadillacjéhez bilincselten, és
figyelte, hogy figyelik Ezek. Mióta Legfőbb Üldözője és Megbízott Üldözője eltűnt, nem maradt
egyéb figyelnivalójuk, csakis ő.
Azért figyelte ő is Ezeket, mert átlátott rajtuk, valahányon.
Bill Fullerton és Henry Gendron a borbélyműhely ajtajában állt. Bobby Dugas köztük, a
borbélykendő a nyakában még mindig, mint valami óriási partedli. Charlie Fortin a Western Auto
ajtaját támasztotta. Scott Garson meg a két csirkefogó ügyvéd barátja, Albert Martin és Howard
Potter a bank bejáratából figyelte. Ott tárgyaltak már akkor is, amikor a pokol elszabadult.
Szernek.
Szúrós szemek.
Szemek mindenütt.
Minden szem őrajta.
- Látlak benneteket! - böffent ki Rosszcsontból. - Ahányan vagytok, látlak! És tudom, mit
kell tennem veletek! Tudom ám!
Tárta a Cadillacje ajtaját, és megpróbált beülni. Nem sikerült. Kezét a kilincshez bilincselték,
s bár hosszú volt a bilincs lánca, de nem annyira. Valaki elnevette magát. Rosszcsont jól hallotta
a nevetést. Körülnézett. Castle Rock megannyi polgára kint állt az üzlete előtt, és az értelmes
patkányok fekete sörétszemével figyelt. Kinn állt mindenki, csak Mr. Gaunt nem. Pedig jelen volt -
Rosszcsont fejében, és elmagyarázta apróra, mit tegyen. Rosszcsont hallgatta... és elvigyorodott.
Az a söröskocsi, amelyikbe Hugh az imént a Fő utcán csaknem belefarolt, megállt még a
Bádoghíd városi végén egy-két szatócsnál, majd négy óra egy perckor bekanyarodott a Méla Tigris
parkolójába. Vezetője kiszállt, hóna alá kapta szállítóleveleit, fölrántotta sóskaszínű nadrágját, és
megindult a kocsmának. Három lépésre az ajtótól megállt, és a szeme kimeredt. Két láb lógott ki az
ajtón.
- 234 -
24
25
26
27