STEPHEN KING

lekeznének az enyveskezű suhancok a Várhegyi út túlsó felén, és csak azt várnák, hogy ő befordul a
lakására, és bevágja a két nagy adag készvacsorát. Közben lecsapnak a rókafarkra.
Hát nem. Jobb oda se menni. Nincs tisztesség ilyen suhancokban manapság: Se becsület. Ellopnak
mindent, ami nincs lebetonozva. Aztán, amikor már nem lelik benne az örömüket, belökik
egy üres telekre vagy az árokba. S rémképe szinte a látomás erejével mutatta, hogy hever ott az ő
gyönyörűséges rókafarka lucskosan, Big Mac-es és sörösdobozok közt. Hugh-t robbanásig töltötte a
düh.
Ekkora kockázatot vállalni hülyeség.
Lecsavarta a drótot az antenna végéről, visszavitte a rókafarkat a lakásba, és föltette a szekrény
fölső polcára. Ráhajtotta volna az ajtót is, de kinyílt mindegyre.
Zár kell erre, határozott. Suhancok manapság betörnek mindenhova. Se tisztesség, se becsület,
kérem.
Került a hűtőszekrényhez, kivett egy doboz sört, jól megnézte, aztán visszatette. Egy sör -
még hogy egy! Öt se tenné vissza a kerékvágásba! Nem amikor ekkora riadalmat ér meg. A konyhaszekrény
alján kezdett kotorászni, leértékelt vásáron vett lábasok és serpenyők közt, végül megtalálta
azt a fél üveg Black Velvetet, amit nagyobb megrázkódtatások idejére tartalékolt. Megtöltött
félig egy kis dzsemesüveget. Aztán jól meggondolta, és töltötte tovább, csurig. Kortyintott belőle
egyet meg kettőt, és érezte, hogy a melegség szétárad a béliben. Töltött még egyet. Mindjárt jobban
lett. Odanézett a szekrényre, és elmosolyodott. Jó helyen az ottan. És még jobb helyen lesz, ha holnap
a Western Autóban vesz egy biztonsági lakatot, és ráteszi. Ez az. A biztonság. Mert szép, ha az
ember a hasznosat megveszi, de még szebb, ha a biztonsága is megvan annak. Nahát.
Aztán halványult a mosolygása.
Hát ezért vetted? Hogy lakat mögé kerüljön, föl a polcra?
Megfontoltan kortyintott egyet. Lehet, hogy nem ez a helyes. De az se helyes, hogy egy
enyveskezű suhanc meglovasítsa.
- Sajna - elmélkedett fönnhangon - már nem írunk 1955-öt. Ez már a modern idő.
Rábólintott nyomatékul. Csakhogy a kétség nem hagyta nyugodni. Mi haszna őneki vagy
másnak, ha a rókafarkat így eltemeti?
Két-három hosszabb korty elnyomtatta a kétséget. Két-három hosszú korttyal odébb már
úgy látta, hogy okosabbat nem is tehetett volna, mint hogy eltemesse a rókafarkat. S az ilyen okos
gondolat, döntött, megérdemel egy-két kortyinkát jutalmul. A vacsora ráér.
Újból megtöltötte a dzsemesüveget, leült az egyik csorbalábú konyhaszékre, és cigarettára
gyújtott. Aztán amint ott hajtogatott, és nyomta el a csikkeket az alumíniumlábasok zsírjában, el is
feledkezett a rókafarokról, és Nettie Cobbon kezdett gondolkodni. A Habókos Nettie-n. Hát akkor
megtréfálja őtet. Jövő héten talán, vagy azután... De miért ne ezen a héten? Mr. Gaunt megmondta,
hogy ő sose vesztegeti az idejét. És elvégre ő se olyan ember.
Már örült is a csínynek. Egy kis változatosság. Iszogatott, cigarettázott, és amikor háromnegyed
tíz tájt elterült keskeny ágyán a szennyes lepedőn a szomszéd szobában, mosolygott még mindig.
Wilma Jerzyck munkaideje az üzletzárással járt le hétkor Hemphill ABC-jében. Kocsiját negyed
nyolckor állította meg házuk behajtóján. A nappali behúzott függönyei mögül szűrt fény derengett.
Wilma szimatolva lépett a házba. Makaróni és sajt szagát érezte. Ehhez nem volt mit szólnia.
Meglátjuk.
Pete a heverőn hanyatlott el, cipőjét letette, úgy nézte a Szerencsekerek-et. Ölében a
portlandi Press-Herald.
- Olvastam a cetlidet - mondta Wilmának, de már ült is fel és rakta félre az újságot. - A serpenyőt
betettem a sütőbe. Fél nyolcra meglesz. - És ijedt barna szemét Wilmára függesztette. Olyan
volt, mint a korán szobatisztaságra nevelt szolgálatkész öleb. Elkanászodott olykor, de olyasmi már
nagyon régen történt, hogy Wilma hazajött, és ott találta a heverőn cipőstül. Még régebben, hogy
pipára merészelt gyújtani a házban. Az meg éppenséggel ritkább volt az augusztusi hónál, hogy hugyozás
után vissza ne hajtsa a deszkát a retyóra.
- 59 -
3