STEPHEN KING

Ász meglepetten hallotta, hogy megszólal: - Bizony nem bánnám, ha nekem is Tuckerem lehetne,
uram. Pompás kocsi.
- Meglátjuk. Megegyezhetünk. Mert tudja, Ász, az én üzletpolitikám igen egyszerű. Ismertessem?
- Tessék. - Ász nem színlelte a kíváncsiságot.
- Minden eladó. Ez a filozófiám. Minden eladó.
- Minden eladó - visszhangozta Ász álmatagon. - Világi!
- Az bizony. Világi. Hanem illenék már harapnom valamit, Ász. Ünnep ide, ünnep oda, nem
jutottam evéshez. Meghívnám, de...
- Á, úgyse érek rája...
- Nem, persze. Jönni-menni-áskálni kell, igaz? Mindenképpen várom holnap este nyolc és
kilenc közt.
- Igenis. Nyolc és kilenc közt.
- Ez az. Sötétedés után.
- Amikor minden tarka fehér-fekete - mondta Ász félálomban.
- Szó szerint! Jó éjszakát, Ász.
Mr. Gaunt a kezét nyújtotta. Nyújtotta Ász is, hanem akkor látta, hogy Mr. Gaunt kezében
van már valami... A barna patkány a fogóból! Ász undorodó nyögéssel rántotta vissza a kezét. El
nem képzelhette, mikor szedte ki Mr. Gaunt a patkányt a fogóból. Vagy másik volna?
Úgy döntött, hogy ezen nem töri tovább a fejét. Annyit tudott, hogy döglött patkánnyal parolázni
nincs kedve, akármilyen belevaló szivar Mr. Gaunt.
Mr. Gaunt rámosolygott. - Bocsásson meg. Évről évre feledékenyebb leszek. Hát nem a kezébe
nyomtam volna a vacsorámat?
- A vacsoráját? - hüledezett Ász.
- Azt ám. - Azzal a szarus sárga körmét beleeresztette a patkány hasát borító fehér szőrbe, s
a bele egy pillanat múltán átbuggyant Mr. Gaunt másik tenyerébe. Hanem mielőtt Ász megfigyelhetett
volna egyebet is, Mr. Gaunt megfordult, és ezzel csukta be a hátsó sikátorra nyíló ajtót: - Most
meg a sajtot hova tettem...?
Zár súlyos kattanását hallotta.
S máris hajolt le, mert úgy érezte, elrókázza magát. Gyomra görcsbe szorult, jött fel a
gégájáig... majd visszaereszkedett.
Mivelhogy nem is azt látta ő, amit látott. - Csak tréfált - motyogta Ász. - Gumipatkányt varázsolt
ki a jakója zsebéből.
Azt-e? Hát a béle? Meg amibe ágyazva volt, az a gezemice?
Fáradt vagy, csitította magát. Képzelődöl. Gumibelű gumipatkány volt az.
Mégis egy pillanatig mintha rádőlt volna a nap minden emléke - az elhagyott garázs, a maga
kedvére kanyargó Tucker, a fenyegető falifirka: YOG-SOTHOTH AZ ÚR! - s úgy ordított volna a
fülébe: Tűnj el, amíg jól van dolgod!
Tessék, a hülye ötlet. Mikor a pénz ott várja az éjszakában. Egy kalapnál több. Egy valagnál
több.
Ász úgy állt a sötétségben néhány percig, mint a robotember, ha az elem gyöngül. Aztán
visszatért a valósághoz való - meg a magához való - esze, és úgy határozott, hogy patkány az nem is
volt. Talán Tucker Talisman se volt. Kokó volt, térkép is, a többi meg nem érdekes. Érdekes még
Mr. Gaunt egyszerű üzletpolitikája. Mással nem szabad törődni.
Visszakerült a sarkon a Hasznos Holmik elé. A bolt, mint akármelyik másik, vakon tekintett
a Fő utcára. A Chevy Celebrity a fűrészfogas parkolóban állt a bolt előtt Mr. Gaunt ígéretéhez híven.
Ász hiába erőltette az emlékezetét, hogy ott állt-e megérkezésekor is. Valahányszor néhány
percnél régebbi dologra próbált emlékezni, torlaszba ütközött. Annyit még maga elé varázsolt, hogy
Mr. Gaunt a kezét nyújtja, mint ami a világon a legtermészetesebb dolog - s ő azt látja, hogy a kezében
testes döglött patkány.
Hanem illenék már harapnom valamit... Meghívnám, de...
Jó, olyasmi ez is, amivel nem kell törődni. A Chevy itt áll. Azzal érdemesebb. Kinyitotta az
ajtaját, a könyvet az értékes olvasójelével letette az ülésre, majd kihúzta az indítókulcsot, hátrament
a kocsi farához, és felemelte a csomagtartó tetejét. Sejtette, mit talál. Nem is kellett csalódnia. Csá-
- 181 -