STEPHEN KING

Polly kivágta kocsija ajtaját, és a nevét sikoltozva indult feléje rohanvást. Hátuk mögül pisztolylövések
pattogtak, de Alan nem nézett se arra, se a borbélyműhely meg a temetkezési intézet
robbanásával támadt tűzvészre. Magába zárkózott, mint akit a maga dolga érdekel csak, és Polly
eszmélt, hogy elkésett. Leland Gaunt megelőzte! Alan utoljára vásárolt nála valamit - s ha ő most
nem ér a kocsijához, amíg Alan el nem indul ki tudja, miféle megbízatásában, akkor Isten tudja
csak, mi történhet!
Rohant lélekszakadottan.
- Segíts - szólt rá Norris Seaton Thomasra, és karját a nyakába akasztotta, majd föltápászkodott.
- Odapörköltem neki - dicsekedett Seaton zihálva, és a szín visszatért arcába.
- Az jó - hagyta rá Norris. Válla égett, tűznél perzselőbben... s a fájdalom mintha a szívét keresve
mind mélyebben rágódott volna húsába. - Akkor most segíts.
- Fölépülsz - bíztatta Seaton, és aggodalmában elfelejtette, hogy ő készült szívrohamra. -
Beviszlek, aztán...
- Nem! - tiltakozott Norris. - Járőrkocsi!
- Mi-e?
Norris odafordult, és lázasan meredt rá. – A járőrkocsimba segíts! Megyek a Hasznos Holmikba!
Ez az. Amint a célját megjelölte, a többi már hozzárendeződött. A Hasznos Holmikban vette
a Bazun-horgászbotot. Arrafelé tűnt el az az alak, amelyik meglőtte. A Hasznos Holmikban kezdődött
minden, hát ott is kell véget érnie.
A Galaxia műszaki bolt robbant, és újult ragyogással töltötte meg a Fő utcát. Nagyméretű
fűnyírógép emelkedett ki a romok közül, kettőt bucskázott a levegőben, majd kerekével fölfelé csapódott
az úttest közepére.
- Téged meglőttek, Norris...
- Még szép! - ordította Norris vérhabos szájjal. - Segíts be a járőrkocsiba!
- Nem teszed okosan, Norris...
- De igenis - vágta rá Norris zordan, majd elfordult, és vért köpött. - Ez az egy okos dolog.
Gyere. Segíts.
Seat Thomas megindult vele a Kettes Egység felé.
Ha Alan bele nem néz visszapillantó tükrébe, amikor kifarol az útra, akár el is ütheti Pollyt,
és szerelmének halálával a rozzant kombi kerekei alatt teljes lett volna a napja.
Meg sem ismerte Pollyt. Csupán árnyékot látott kocsija mögött - női árnyalakot a szembülső
tüzek ellenfényében. Rátaposott a fékre, és egy pillanattal később Polly már az ablakán dörömbölt.
Alan rá se nézett, csak próbálta a farolást megint. Ma nincs ideje már a városra. Megvan a
maga baja. Ha ölné egymást a kerge nép, hadd öljék egymást rakásra! Ő Mechanic Fallsba tart. Ott
pedig elkapja azt az alakot, aki a feleségét meg a gyermekét megölte, bosszúból azért a négy évért,
amit kisóztak rá.
Polly elkapta a kilincset, és a faroló kocsi kivontatta a rommal-ronccsal teli Fő utca közepére.
Akkor ráütött a kilincs gombjára, hogy a keze fájdalmában fölordított szinte - de az ajtó kinyílt,
és Polly a nyitott ajtóra akaszkodott rá, amint Alan faroló félfordulatát tette. A kombi orra a Fő utca
túlsó végének nézett - Alan sötét indulatában meg is feledkezett arról, hogy híd, amin átmehetne,
nincs már.
- Alan! - sikoltotta Polly. - Állj meg, Alan!
Ez a sikoly már elhatolt a füléig. Esőben, dörgésben, szélben, a tűz mohó ropogásában is.
Kényszerű akaratán át is.
Pollyra emelte a szemét, és Polly dermedten látta, hogy lidérces álomban vergődő ember
szeme ez. - Te vagy, Polly? - kérdezte Alan, mint aki messzi jár.
- 305 -
8
9