STEPHEN KING

vánt, és útjára bocsátotta. Szerencséből és nyugtatókból annak sose elég, gondolta, aki az életét ezzel
a sárkánnyal kötötte össze.
Pete módjával élt a Xanaxszal. Wilmának említést sem tett róla, hiszen tudta, hogy mindjárt
kiborul a bili: KÁBÍTÓSZERES LETTÉL! Pete az aktatáskájában hordta a receptet, olyan iratok
közt, amelyekbe Wilma a betekintést soha nem kereste. És a nyugtatóból öt-hatnál többet egy hónapban
nem szedett, azt is a Wilma havibajának kezdetét megelőző napokban.
Majd a múlt nyáron Wilma tengelyt akasztott Henrietta Longmannel, a Szépséghez Idő Kell
nevű Castle Hill-i kozmetikai szalon tulajdonosnőjével. A vita tárgyát egy semeddig nem tartott tartóshullám
képezte. Az első hangos összeszólalkozást a Hemphill ABC-jében követte a másik, majd
a Fő utcán ordítottak egymásra egy hét múltán torkukszakadtából. Ebből a találkozásból kis híján
verekedés lett.
Wilma hazatérvén úgy járt-kelt a lakásban, akár a ketrecbe zárt oroszlán, és fogadkozott égre-földre,
hogy kigázolja a belét a büdös kurvájának. - Sok idő kell majd az ő szépségének - csikorgatta
a fogát -, ha ugyan élve húzzák ki a lábam alól! Arra mérget vehet! Holnap fölmegyek hozzá
és „rendet teszek”.
Pete rémülten eszmélt, hogy Wilma nem a levegőbe beszél. S csak Isten a tudója, miféle
eszközökhöz nyúl. Már azt is látta, hogy Wilma megbuktatja Henriettát a dauervízben, és olyan kopaszon
szedi ki belőle, mint Sinead O'Connor. Remélte ugyan, hogy Wilma alszik a dologra egyet,
azonban reggelre kelve dühe tetőfokára hágott. Pete el nem hitte volna, hogy efféle tetőfok létezik.
Ráadásul karikák jelezték a szeme alatt, hogy éjthosszat fortyogott.
- Wilma - mondta vacogva -, én nem hiszem, hogy helyes volna ma föllátogatnod a szalonba.
Gondold meg...
- Meggondoltam az éjjel - felelte Wilma, és rámeresztette pityke szemét. - Meggondoltam,
és úgy döntöttem, hogy nem teheti tönkre a más haját többet. Azért a vécére is jobb, ha kutya kíséri
ki. És ha engem baszogatsz, a vakvezető németjuhászok egy alomból való kölykéről gondoskodhatsz
magadnak is.
Pete Jerzycknek a közelgő katasztrófa elhárítására nem jutott az eszébe semmi jobb, mint
hogy az aktatáskája belső rekeszéből elővegye Xanax tablettáit, és egyet beleejtsen Wilma kávéjába.
Azzal elindult dolgozni.
Mint valami első áldozó.
És a napját szinte lélegzet-visszafojtva töltötte, hogy majd mire tér haza: Henrietta
Longmant látta holtan és Wilmát a börtönben. Mekkora volt a megkönnyebbülése, amikor a konyhában
Wilma énekszava fogadta!
Pete nagyot szusszant, leeresztette lelki pajzsát, majd megkérdezte, mi történt a kozmetikusnővel.
- Délben nyit csak, és mire dél lett, elpárolgott a mérgem - fuvolázta Wilma. - Azért elmentem
hozzá, hiszen megfogadtam, hogy elmegyek, nem igaz? S mi történik? Sherryvel kínált, és
vissza akarta fizetni a pénzt!
- Óriási - lelkesedett Pete megkönnyebbülten. Ezzel a Henrietta-ügy le is zárult. Pete még
várta néhány napig Wilma dühének feltámadását - de az, ha fel is támadt, más felé fordult.
Eszébe jutott Pete-nek az is, hogy elküldi Wilmát dr. Van Allenhez, hogy írasson nyugtatót
ő is, de ötletét érett megfontolás után elvetette. Wilma ki is zavarná a világból, ha RÁ AKARNÁ
KAPATNI A KÁBÍTÓSZERRE! A kábítószer, az a kábítószereseknek lett kitalálva, a nyugtató
meg a kisöccsüknek. Wilma ennek a cudar életnek a szeme közé akart nézni. Az igazság, gondolta
meg Pete kesernyésen, hogy Wilma szerelmes a tulajdon dühébe. A tomboló Wilma az igazi. Az
elszánt, a megelégült Wilma.
Pete pedig ezt a Wilmát szerette - akárcsak a képzelet délszigetének bennszülöttje a Nagy
Mennydörgető Istenhegyet. Rémült istenfélelme legfeljebb azon akadt fönn olykor, hogy Wilma
még kárt tesz magában... S akkor az istenszerelem átlényegítő erejével Pete-ben is kárt tett volna.
Azóta is háromszor maszlagolta meg csak Wilmáját Xanaxszal. A harmadik s egyben legfélelmetesebb
alkalom a Sáros Lepedők Éjszakája volt. Azért akart ő annyira teát tessékelni Wilmába!
Ami utoljára sikerült is, mikor Wilma lefolytatta rövid és nagy hatású telefonbeszélgetését Nettie
Cobb-bal. Hanem akkor két Xanaxot is belepöttyentett a teába, és reggelre kelve elégedetten látta,
hogy már nem áll viharra a barométer.
- 67 -