STEPHEN KING

A telefon újból kattant, majd a vonal hangja szólt. Nettie letette, és talán három percig ült
meredten és bámult a semmibe. Aztán megint kitört belőle a sírás. Fogdmeg vakkantott újra, és két
mellső lábát feltette a szék sarkára. Nettie magához vonta, és belesírt a bundájába. Fogdmeg hálásan
nyalogatta a nyakát.
- Nem engedem, hogy bántson, Fogdmeg - biztatta Nettie, maga pedig az édes-tiszta kutyaszagon
vigasztalódott. - Nem engedem, hogy ez a gonosz nő hozzád férjen. Elvégre nem Hatósági
Személy! Csak a gonoszság dolgozik benne! De ha egy ujjal hozzád ér, csúnya világ lesz!
Végre kezdett életmagra kapni. Papír zsebkendőt talált a szék kárpitjának hézagában, azzal
kezdte dörgölni a szemét. Rémületéből düh lett, és úgy zengett benne, mint amikor a pecsenyevillát
kapta ki a fiókból, és férje torkába szúrta.
Majd felemelte a zománcüveg lámpaernyőt az asztalról, és gyengéden a keblére szorította. -
Ha énvelem kezd, nagyon csúnya világ lesz.
Még ült sokáig, Fogdmeg a lábánál, a lámpaernyő az ölében.
Norris Ridgewick a rendőrségi járőrkocsiban görgött a Fő utcán. Az utca nyugati felének
épületein jártatta a szemét. Szolgálata hamarosan lejár. Örült előre. Emlékezete határán leáldozóban
volt a reggel emléke, ahogy az a hülye hátulról elkapta a klotyóban. Emlékezett, hogy akkor kapta
el, amikor éppen peckesen állt, és sapkáját igazgatta a tükörben. Elmosódó szépiaemlék lett, elsárgult
múlt századi pofalemez. Csakhogy attól a pillanattól, hogy a hülye Keeton elkapta, semmi nem
akart sikerülni a mai napon.
A Csipi Csibe nevű grillcsirke-falatozóban evett kinn a 119-es úton. Jó ebédeket szokott enni
ott. De a mai, az gyomorégéssel, majd vékonyfosással végződött. Három tájban aztán szöget fogott
a 7-es számú városi úton a régi Camber-ház közelében, és kereket kellett cserélnie. Zsíros ujjait
frissen tisztított egyenruhájának ingébe törölgette önkéntelen, mert a csavaranyák kicsúsztak a kezéből.
Aztán látta csak az ingen a négy szomorú szürke csíkot. Elkeseredésében megint csikarni
kezdett a hasa. Azért inalt a harasztnak. Kérdésesnek látszott, előbb bejut-e a sűrűjébe, vagy a sűrűje
jut-e a nadrágjába. Norris nyerte a versenyt, de alighanem mérges szömörce közé guggolt - ilyen
nap megtörténik bármi, gondolta.
Görgött a város belsejének a Fő utcán, a Norvég Bank és Tröszt előtt, a Western Autónak,
Nan Villásreggelizőjének, a hajdani Merrill Papa Gallérjának hűlt helye előtt, a Varró Nők, majd a
Castle Rock-i Vásárcsarnok, majd a Hasznos Holmik előtt...
Hirtelen fékezett. Meglátott valamit a Hasznos Holmik kirakatában. Valami nagyon érdekeset.
Jól látta? Belenézett a visszapillantó tükörbe, de a Fő utcán nem volt semmi forgalom. Az üzletsor
végén a sárgán villogó villanyrendőr egyszerre kihunyt, csak a higanykapcsoló kattogott benne
tovább. Aztán benn a város közepén kezdett villogni a sárga: Eszerint kilenc az óra.
Norris a járda széléhez farolt. Lenézett a rádióra, azzal, hogy illene a 10-22-t hívnia - szolgálatos
elhagyja a járőrkocsit -, de aztán elállt a gondolattól. Éppen csak belenézne a kirakatba. Halkabbra
állította a rádión a vételt, és lesodorta az ablakot, mielőtt kiszállt. Ennyi elég.
Nem azt láttad úgyse, amit gondolsz - intette magát, amint rántott a nadrágján egyet, és megindult
a járdán. - Nem létezik az. Csalódások napja a mai, nem fölfedezéseké. Valaki megvált a régi
Zebco-botjától meg az orsójától...
Csakhogy jól látta ő. A horgászbot a Hasznos Holmik kirakatában ügyes csoportba volt rendezve
egy merítőhálóval és egy pár sárga gumicsizmával. De a bot nem Zebco. Bazun, határozottan.
Apja tizenhat éve halt meg, Norris azóta se látott Bazun-botot. Tizennégy esztendős volt akkor, és
szerelmes a Bazun-botokba.
Miért is? Mert a Bazunnál jobb botot se folyó-, se állóvízre nem találtak ki, punktum.
S hogy mi mindenfélék jutnak az eszébe róla? Nagy mulatságok. A nyurga kamasz nagy
mulatságai apjával. Hogy gázoltak a fenyéresben, a patak partján. Kinn a város szélén ringtak kis
csónakjukban a Vártó közepén, és egy lelket nem láttak körös-körül a tejfehér ködben. Férfivilágukba
zárkózhattak. A másik világban a mama tette elébük a reggelit. Jó világ volt az is, de nem
ilyen jó. Jobb világot azóta se ért Norris.
- 64 -
5