STEPHEN KING

- Biztos.
- Köszönöm - mondta Alan, azzal áthajolt a rácson, és megcsókolta Sean hűvös, fakó arcát. -
Köszönöm, hogy megmondtad. - És elengedte a fiúcska kezét.
A múlt héten egyetlen tennivalójának nem járt a végére - elmaradt tisztelgő látogatása Castle
Rock új boltosánál. Nem is kellett volna annyit készülődnie. Néhány barátságos szó, üdvözöljük
városunkban, és megbeszélni, mi legyen a teendő, ha baj történik, kár keletkezik s a többi. Megtette
volna a látogatást. Járt is ott, de ma, amikor Polly viselkedése miatt gyanakodni kezdett, csakugyan
becsületes boltos-e ez a Gaunt... akkor szabadítja rá a poklot a városra... Ő pedig kívüle rekedt,
majd ötven kilométerre.
Rekedtem-e vagy ő rekesztett? Nem ő tartott-e távol magától is?
Az efféle ötlet tetszhetett nevetségesnek, de nem az esthomályba boruló kicsiny kórteremben.
Indulnia kell. Hazajutni, amilyen gyorsan csak lehet.
- Seriff bácsi?
Alan lepillantott rá.
- Brian mondott mást is.
- Csakugyan? Mit mondott, fiacskám?
- Azt, hogy Mr. Gaunt nem is ember.
Alan csöndesen szedte a lábát a folyosón a kijárat felé. Azt várta minden pillanatban, hogy a
falhoz kell lapulnia, mert Miss Hendrie váltója rákiált. De nem szólította meg más, csak egy kicsi
lány. Kórterme ajtajában állt, szőke haja fonatban lógott viseltes rózsaszín flanel hálóinge elejére.
Pokrócot is kerített magára - alighanem otthonról hozott, elrágott sarkú kedves pokrócát. Mezítláb
volt, hajfonata végén a szalagok félreálltak, szeme csészealjnak tetszett beesett arcában. Több fájdalomról
vallott ez a gyermekarc, mint amennyiről gyermeknek tudni illenék.
- Levolveled van - jelentette.
- Van.
- Apukámnak is van.
- Nocsak.
- Van á. Nagyobb a tiedéné. Nagyobb az egész világnál. Te vad a mumus?
- Nem én, picim - válaszolta Alan. A legszívesebben azt mondta volna, hogy a mumus ma
otthon tesz-vesz az én városomban.
A folyosó végén kinyomult az ajtón, a földszinten kinyomult egy másikon, és kinn állt a
nyár véginek tetsző fülledt estében. Szinte futva célozta meg a parkolót. Nyugat felől, Castle Rock
felől dörgött és villámlott.
Kinyitotta kombija ajtaját, és nyomban leakasztotta a rádiótelefon mikrofonját a műszertábláról.
- Egyes Egység a központnak. Választ várok.
De válasz helyett csak őrjítő recsegést hallott. Az ám, a vihar.
Talán a mumus rendelésére érkezett, suttogta benne valami. Alan összeszorított szájjal mosolygott.
Megpróbálkozott ismét, de nem járt jobban ezúttal sem.
Ekkor az oxfordi Állami Rendőrséget hívta. Tisztán, érthetően jelentkeztek. A szolgálatirányítás
tudatta vele, hogy Castle Rock környékén vihar tombol, a rádiókapcsolat szakadozott. Még a
telefon is akkor működik csak, ha kedve van.
- Akkor kerítsétek elő Henry Paytont, és mondjátok meg neki, hogy egy Leland Gaunt nevű
személyt nyomban vegyen őrizetbe. Egyelőre tanúként. Gaunt. G, mint George. Értem? Brékó.
- Értem, seriffem. Gaunt, gével, mint George. Brékó.
- Mondd meg neki azt is, hogy ez a Gaunt szerintem közrejátszott a Nettie Cobb és a Wilma
Jerzyck-féle kettős gyilkosságban. Brékó.
- Értem. Brékó.
- Kész, végeztem.
10
- 271 -