STEPHEN KING

- A belezésnél ott leszel? - érdeklődött Henry.
- Ott. Ryan boncolja őket?
- Úgy hallom.
- Mert gondoltam, magammal viszem Norrist. A tetemek először Oxfordot járják meg,
ugye?
- Ühüm. Előbb a jegyzőkönyvezés.
- Szóval ha Norisszal most elindulunk, megelőzzük őket Augustában.
Henry Payton bólintott. - Alighanem. Itt már-már berekesztettük az áldásost.
- Hozzá szeretném csapni egy-egy emberemet a két bűnfelderítő osztagodhoz. Csupán megfigyelőként.
Lehetséges?
Payton meggondolta. - Miért ne... Seaton Thomast tamásnak? Örülni fognak.
Alanben buzdult valami, de nem szólt. Hosszú volt a nap, eleget hallgatta Henry zsörtölődéseit,
hogy a két megbízottja mit ér... Azért most nem vágott vissza. Ezután maga is az államiak dolgába
ártakozik, s még rájuk is szorul, hogy bevigyék Augustába.
- Ugyan, Henry. Vasárnap ilyenkorra bezár a Méla Tigris is. Nem döngethetik együtt az asztalt.
- Mit akarsz az ügytől még, Alan? Büdöset szimatolsz? Úgy hallom, a két nő közt nem tegnapi
a harag. S ki vallja ezt? Épp az egyiknek a férje!
Alan meggondolta a dolgot. - Nem az, hogy büdös... csak éppen...
- Nem állt össze a fejedben?
- Ilyesmi.
- Jó. De az embereidnek meg kell fogadniuk, hogy hallgass a nevük.
Alan elmosolyodott. Clut és John LaPointe kétfelé szaladna, ha arra utasítaná őket, hogy
minél többet kérdezzenek. - Lakatot tesznek a szájukra - biztosította Paytont. - Elhiheted.
S most itt álltak Norris Ridgewickkel talán leghosszabb vasárnapjuk végén. Sorsuk találkozott
Nettie-ével meg Wilmáéval. Az ő keserves vasárnapjuk is véget ért.
- Motelszobát akarnál foglalni éjszakára? - tapogatózott Norris. Alannek nem kellett gondolatolvasónak
lennie: a holnapi horgászás miatt aggódik.
- Ugyan már. - Alan fölkapta az ajtótámasztóul szolgáló köpenyt. - Elporzunk.
- Pompás - lelkesedett Norris, először, amióta Alan a tett színhelyén találkozott vele. Öt
perccel később már Castle Rocknak tartottak a 43-as úton. A járőrkocsi fényszórója lyukat ütött a
szeles sötétségbe. Három órával jártak már a hétfőben, mire megérkeztek.
Alan megállt a Városháza mögött, és kiszállt a járőrkocsiból. Kombija Norris ócska bogárhátú
VW-je mellett parkolt.
- Indulsz is haza? - kérdezte Norristól.
Norris zavartan mosolygott, és lesütötte a szemét. - Amint átöltözök civilbe.
- Norris! Hányszor mondtam már, hogy ne használd a klotyót próbafülkének!
- Jól van... nem mindig... - Közben tudták mind a ketten, hogy Norris ott öltözik át naponta.
- Bocsáss meg - sóhajtotta Alan. - Hosszú volt a nóta mind a kettőnknek.
Norris vállat vont. - Elvégre a gyilkosság nem mindennapos errefelé. Ilyenkor megértőbb az
ember.
- Írathatsz Sandyvel vagy Sheilával túlóraigazolást mindjárt, ha itt találod őket.
- Hogy aztán a Rosszcsontnak legyen miért morognia? - nevetgélt Norris kelletlenül. - Inkább
lenyelem. A vendégem vagy, Alan.
- Keresztbetett megint? - Alan az utóbbi két napban meg is feledkezett az első tanácsnokról.
- Nem. De a szemével ver, valahányszor találkozunk. Ha árthatna vele, egy tepsiben volnék
Nettie-vel meg Wilmával.
- Akkor holnap reggel majd én írom meg az igazolásodat.
- 138 -
3
4