STEPHEN KING

Brigham atya meg Albert Gendron a dühödött katolikusok zászlóalját vezette a Vár sugárúton
a Harrington utcának. Félúton meghallották az énekszót. A két férfi összenézett.
- Mit gondolsz, Albert, különb nótára tanítjuk őket? - kérdezte Brigham atya jámborul.
- Tanítjuk még táncra is, atya - válaszolta Albert.
Az égboltot villám fénye borította be, annál látták a fölfelé igyekvőket. A baptisták kicsiny
seregének fehér volt a szeme a villámlásnál, mint megannyi festett szobornak.
- Ott jönnek! - kiáltotta valaki.
- A bakfingok! - rikkantotta egy nő.
- Kigázoljuk a bélüket! - sóhajtotta John Brigham boldogan, és rohamra indult.
- Ámen, atyám - mondta Albert, és lódult vele. Megindultak mindannyian.
Morris rohamrendőr a kanyarban látta, hogy két boly törekszik egymásnak. Zegzugos villám
sújtott le, és a Vár patakát szegélyező öreg szilfák közül kidöntött egyet. Az egyik boly a hegynek
igyekezett, a másik lefelé rontott, és jól láthatóan egymás vérét kívánták. Morris rohamrendőr úgy
érezte, legjobb lett volna beteget jelentenie ma délután.
Cora benyitott Chuck és Myra hálószobájának ajtaján. Az a látvány fogadta, amit várt: a
kövönbaszott kurva az ágyban dagonyászott gyűrött ágynemű közt, mintha erős vendégeket fogadott
volna naphosszat. Az egyik keze mögötte volt a párna alatt. A másikban keretbe foglalt képet
szorongatott húsos combjai között. A szeme fölakadva, kéjmámorban.
- Uuuu, Elvi! - nyögte. - Uuuu Eeee! Uuuu!
Cora szívében féltékenység robbant, s a keserű levét szájában érezte.
- Te ágyúhúzó kurva, te! - mondta, és ráemelte a pisztolyt. Myra e pillanatban fölnézett, és
mosolygott, majd kihúzta kezét a párna alól. Pisztoly volt abban is.
- Mr. Gaunt mondta, hogy jössz, Cora. - És lőtt.
Cora érezte, hogy a golyó az arcát súrolja, és hallotta puffanását az ajtótok mellett a vakolatban.
Aztán lőtt ő is. Golyója a képet találta, szétvetette üvegét, és Myra combjába fúródott.
De átfúródott Elvis Presley homlokán is.
- Nézd, mit tettél! - sikoltotta Myra. - Meglőtted a Királyt, te hülye picsa!
Azzal hármat lőtt Corára. Két golyója célt tévesztett, de a harmadik torkon találta, és rózsaszín
vérpermettel taszította a falnak. Amint Cora térdre rogyott, lőtt megint. A golyó Myra térde kalácsán
ütött lyukat, és kivetette ágyából, Cora pedig arccal esett a padlóra, és a pisztoly kicsúszott a
kezéből.
Megyek már, Elvis - akarta mondani, de annyit érzett, hogy valami nagyon nem sikerült. Sötétség
szállt rá, és egymaga maradt.
Castle Rock baptistáinak William Rose nagytiszteletű úr vezette gyülekezete és katolikus
nyája John Brigham atya vezetésével a Várdomb alján ütköztek meg, szinte hallható roppanással. A
párbajkódex parancsai nem érvényesülhettek. Itt szemet kinyomni, fület letépni indultak. S ölni.
Albert Gendron, a lassan fortyanó, de iszonyú haragú fogtechnikus a fülénél kapta el Norman
Harpert, és a fejét magához rántotta. Koponyájuk akkora erővel kondult össze, mint két cserépedény
földrengéskor. Norman megrázkódott, majd elernyedt. Albert úgy lökte félre, akár egy
zsák szennyest, és a Western Auto szerszámeladóját kapta volna el. Bill lebukott előle, majd bemosott
egyet Albertnek. Albert kiköpte egy fogát, aztán átkarolta Billt, és addig ropogtatta, amíg a
bordái nem repedeztek. Bill visongott. Albert átdobta az út túlsó felére, és Morris rohamrendőr az
utolsó pillanatban fékezett, hogy keresztül ne menjen rajta.
A találkozás helye püfölő, fojtogató, döfölő, ordítozó alakok gomolyagává vált. Gáncsolták,
lökték föl egymást, lábra kaptak, ütöttek és ütéseket kaptak. A szeszélyesen cikázó villámok fényé-
- 284 -
12
13
14