STEPHEN KING

sokkal kedvesebb lett neki. Az ár növeli az értéket, magyarázta volna Mr. Gaunt... A vásárló szemében
legalább. DÚ-ÚÚÚ!
Bizony a Cadillac dudál. Hogyhogy Danforth lent ül a garázsban, és dudál? Myrtle úgy döntött,
hogy jobb lesz, ha lemegy, és megnézi, miért.
- De a babámat ne bántsd ám! - suttogta, és gondosan befektette a maga ágya alá. - Nem
ajánlom, mert akkor vége a béketűrésemnek.
A sok vevő közt egy volt csak Myrtle, aki a Hasznos Holmikba belátogatott aznap - egyetlen
apró pipa Mr. Gaunt lajstromán. S akár a többiek, ő is Mr. Gaunt hívására érkezett. Elhivatásának
módját férje is megértette volna: hallotta a fejében, hogy szólítják.
Mr. Gaunt tudatta vele, hogy eljött a fizetség ideje... persze, ha a babához ragaszkodik. S
mivel ragaszkodott, el kellett vinnie egy vasládát meg egy lezárt levelet Izabella Leányainak termébe,
a Csöndes Vizek Madonnájának egyházközségébe. A láda rácsos volt minden oldalán, csupán a
fenekén nem, Halk ketyegést hallott a belsejéből. Megpróbált belesni a rács kerek szemein - olyanok
voltak, mint a régi rádiók hangszórójának díszei -, de csak valami kocka formájút látott benn.
Nem sokáig nézegette, az is igaz. Jobb a békesség.
A kicsiny egyházközség parkolójában egyetlen kocsi állt, amikor Myrtle gyalogosan megérkezett.
Az imateremben nem volt senki. Benézett az ablakába ragasztott felirat fölött, hogy a dolgában
biztos legyen, majd elolvasta azt is, mit írtak ki.
ISABELLA LEÁNYAI KEDDEN ESTE 7-KOR TALÁLKOZNAK
SEGÍTSETEK A CSÜTÖRTÖKI KASZINÓ SZERVÉZÉSÉBEN!
Myrtle besurrant. Balról kikeriszínűre festett rekeszsort látott - itt tartották a napközis gyerekek
a tízóraijukat meg a vasárnapi iskolások a mindenféle rajzukat-kézimunkájukat. Myrtle azt az
utasítást kapta, hogy a vasládát itt helyezze el az egyik rekeszben. Éppen bele is illett. Jobb felől a
teremben állt az elnöknő asztala, bal felén az amerikai lobogó, bal sarkán a Prágai Kisjézust ábrázoló
zászló. Az asztalon ott volt már minden, ami az esti találkozóhoz kellett - tollak, ceruzák, jelentkezési
ívek a kaszinóra, középen pedig az elnöknő estére szóló programpontjainak jegyzéke. Myrtle
becsúsztatta Mr. Gaunt borítékját a jegyzék alá, hogy majd Betsy Vigue, az Isabella Lányainak idei
elnöknője meglássa, amint a jegyzéket a kezébe veszi.
EZT OLVASD ELŐSZÖR, PÁPA RINGYÓJA!
- ez állt gépelt nagybetűkkel a borítékon.
Myrtle vérnyomása már majd az égig szökött, amikor az imateremből lábujjhegyen lopakodott
kifelé. Kinn megtorpant egy pillanatra, és kezét dús keblére szorította, hogy lélegzethez jusson.
Akkor látta, hogy valaki a templomon túlról, a Kolumbusz Lovagjainak terméből igyekszik
kifelé.
June Gavineaux-ra ismert benne. June éppoly zavartnak és rossz lelkiismeretűnek látszott,
amilyen Myrtle volt. Olyan gyorsan szedte a lábát a parkolónak vezető falépcsőkön, hogy majd elesett,
majd tűsarkú cipői nagy kopogással vitték tovább az egyetlen autóhoz.
Mikor felpillantott, meglátta Myrtle-t, és elsápadt. Aztán tekintett bele Myrtle arcába jobban...
és megértette, mi járatban voltak mind a ketten.
- Te is? - kérdezte halkra fogott hangon, s a képén vidor s egyszersmind utálkozó mosoly jelent
meg. Jó viseletű gyerekek mosolyognak így, ha maguk sem tudják, miért, de egeret rejtenek
legkedvesebb tanárjuk fiókjába.
Myrtle érezte, hogy hasonló mosolygással válaszol, akárhogy küszködik ellene. - Ejnye! Miről
beszélsz?
- Tudod jól. - June lopva körülpillantott, s a két asszony e pillantással csöndes zugot zárt ki
ebből a zajos délutánból. – Annyit mondok: Mr. Gaunt.
Myrtle bólintott, és arcát forró pír borította el. - Te mit vettél? - kérdezte June.
- Babát. Hát te?
- Vázát. Ilyen gyönyörűséges rekeszzománc vázát még nem is láttál!
- S mit tettél érte?
- 245 -