STEPHEN KING

- Nem lehet! - nyögte Cora. Szívesebben sikoltott volna, de valami belső hang intette, hogy
jobb lesz csöndben maradnia, különben meghallják a rendőrök a garázsban, és rátörnek. - Nem lehet,
nem leheeeet...
Megpróbálta az üvegcserepeket visszaillesztgetni az áramvonalas aranykeretbe, de persze
hiába. Eltörte a sáros hátú kurva! Az ő drága barátnője, Myra Evans! A drágalátos, belopózott
Gracelandbe, és most is, hogy ő a szemüveg cserepeit illesztgeti, most, ezen szemtelen pillanatban
is szeretkezik a Királlyal!
Cora fölpillantott. Szeme két undok kis pocsolya lett. - Őt vezetik fehér boton,
tudomistenem! - suttogta rekedten.
Elolvasta a táblát a Hasznos Holmik ajtaján, töprengett egy pillanatig, aztán hátrakerült, a
hátsó bejárat felé. Útjában összetalálkozott Francine Pelletier-vel. Onnan jött éppen, és valamit a
táskájába rejtett. Cora pillantásra alig méltatta.
A hátsó utca sarkáról látta már, hogy Mr. Gaunt faasztal mögött áll az ajtóban, mint valami
úttorlasznál.
- Lám csak, Cora! - áradozott. - Reméltem, hogy megkeres!
- A sároshátú! - lihegte Cora. - Az ágyúhúzó!
- Bocsásson meg, Cora - akasztotta meg Mr. Gaunt nagyvilági udvariassággal -, de mintha
gombolatlan maradt volna egy-két gombja. - És hosszú, görcsös ujjával Cora ruhájának elejére mutatott.
Cora azt borította mezítlenségére, ami éppen a kezébe került, de a végiggombolós ruhának
csak a legfelső gombját gombolta be.
Lejjebb nyitva tátogott minden a göndör fanszőréig. A Santa Barbara és más szappanoperák
nézése közben Bountyn, Twixen és konyakos meggyen nevelt hasa szépen elörebuggyant.
- Nem baszik egy öltést se - szólt kurta válasza.
- Még annyit se - helyeselt Mr. Gaunt buzgón. - Miben állhatok szolgálatára?
- A kurva fölpróbálta a Királyt. És összetörte a napszemüvegemet. Megölöm.
- Meg? - érdeklődött Mr. Gaunt emelt szemöldökkel. - Értem az indulatát, Cora. Szó se róla,
értem. Nem állítanám határozottan, hogy aki a más emberét elcsábítja, az nem is érdemli, hogy a
világon éljen... kereskedtem világéletemben, szívügyekben nem nyilatkozhatom. De az olyan, aki a
más legdrágább kincsét tönkreteszi... az már komoly dolog. Egyetértünk?
Cora mosolyogni kezdett. Kegyetlen, tébolyult mosolygás terült szét a képén. - Baszott nagy
igazságot mondott!
Mr. Gaunt megfordult, és amikor ismét szemközt állt Corával, pisztolyt tartott a kezében.
- Ilyesmi lenne a legalkalmasabb?
- 261 -
6
HUSZADIK FEJEZET
Amint Rosszcsont végzett Myrtle-lel, filmszakadása támadt. Elhagyta céltudata is. Ha Ezekre
gondolt - márpedig ki másra gondolhatott, amikor a város Ezektől nyüzsög! -, nem érzett már jogos
fölháborodást, mint percekkel előbb. Csupán nyomasztó fáradtságot. És szaggató fejfájást. Karja
és háta belefájdult a kalapácsütésekbe.
Tekintete a kezére esett, és látta, hogy még mindig a kalapácsot szorongatja. Kinyitotta a
markát, s a kalapács nagy, véres foltot ejtett a konyha linóleumán. Rosszcsont ott állt a folt előtt
majd egy percig, és eszelős figyelemmel vizsgálgatta. Mintha apja vérrel fröccsentett képét látta
volna.
Átballagott a nappalin dolgozószobájába, és a vállát meg a felsőkarját dörzsölgette. A bilincs
lánca dühítően csörgött. Kinyitotta szekrénye ajtaját, térdre ereszkedett, beásott az akasztón
lógó ruhák alá, és előhúzta a pacis dobozt. Esetlenül föltápászkodott (a bilincs párján Myrtle egyik
1