STEPHEN KING

Almazöld Dodge Challenger volt a második kocsi. A fara annyira megemelkedett, hogy orrát
szinte az útra szegezte. Füstüveg ablakain át homályosan látni lehetett a teteje alatt keresztülívelő
rudat, s már a matricákat is a farán: MESZES, ASZFALTSZAGGATÓ, GOODYEAR BAL-
LON, FALTÖRŐ. S bár a film néma volt, Alan szinte hallotta a gáz repedését az egyenes kipufogócsövekben.
- Ász! - ordította hirtelen megvilágosodásában. Merrill, az Ász! A bosszú! Hát persze!
Hogyhogy eddig nem jutott az eszébe?
A Scout elviharzott, s a kamera követte. Alan egy pillanatig látta is a kocsi belsejét - és bizony
Annie ült benne! Petrezselyemszínű kendő a hajában, aznap viselte, igen, és Todd a Csillagösvény
pólóingben éppen fordult hátra, hogy nézze a közeledő kocsit. Annie szeme is a visszapillantó
tükrön volt. Alan az arcát nem láthatta, de törzse feszülten dőlt előre, mert biztonsági öve megfeszült.
Egyetlen utolsó pillantás jutott belőlük - de Alan eszmélt, hogy nem is látná őket tovább, ha
remény nincs a végzet elhárítására. Nem akarta látni utolsó pillanatuk iszonyát.
Visszaút azonban nem volt.
A Challenger beleütközött a Scoutba. Nem erősen, de mert gyorsított Annie is, ennyi elégnek
bizonyult. A Scout nem vette a kanyart, lesodródott az útról, annak a ligetnek, amelyikben a
nagy fenyő várta.
- Ne! - ordította Alan.
A Scout árokba bukott, ki is kapott belőle két kerekére ágaskodón, úgy ütközött a fenyő törzsébe
hangtalanul.
Rongybaba repült, hajában petrezselyemszínű kendővel a szélvédőn át, nekicsapódott a fának,
és elgurult a bozótba.
Az almazöld Challenger az útfélen megállt. Ajtaja kinyílt.
Ász szállt ki.
Elnézett a Scout roncsa felé, de az már alig látszott az összezúzódott hűtő gőzében, és nevetett.
- Nem lehet! - ordította Alan, és két kézzel lökte le a videót a pultnak szolgáló tárolóról. Leesett,
de nem tört össze, és a tv-vel összekötő zsinórja hosszú volt, nem rántotta magával. A képernyőn
zavaró sáv futott végig, egyéb nem történt. Alan láthatta tovább, amint Ász ül vissza a kocsijába
nevetve. Akkor felkapta a piros tv-készüléket, feje fölé emelte, és fél fordulattal a falhoz csapta.
Csattanás, villanás - több nem történt, de a videóban még zümmögött a szalag. Csak amikor belerúgott,
akkor hallgatott el.
Kapd el! Mechanic Fallsban lakik!
Ezt a hangot még nem hallotta. Metsző volt, veszett volt, de könyörtelenül értelmesen beszélt.
Brian Rusk hangja elenyészett, már csak ez a hang szolgált egyszerű tanácsul.
Kapd el. Mechanic Fallsban. Kapd el. Mechanic Fallsban. Kapd el. Kapd el. Kapd el.
Az utca túlsó felén két újabb puskaropogásos robbanás dördült, amint a borbélyműhely meg
a Samuels-féle Temetkezési Intézet szinte egyazon percben repült a levegőbe, és üveget meg tüzes
roncsokat vetett égnek-utcának. Alan meg sem hallotta.
Kapd el. Mechanic Fallsban.
Önkéntelenül kapta föl a hamis földimogyorós dobozt is, talán csak rendszeretetből - mivelhogy
ő hozta, hát ő is viszi. Az ajtó felé éppoly rendszeretően törölte el bevezető lábnyomait, majd
kilépett a Hasznos Holmikból. Mintha nem is neki szóltak volna a robbanások. A túlfélen égő épületek
mintha nem is neki égtek volna. Égő fagerendák, üvegcserepek, téglák nem érdekelték. Se
Castle Rock, se a lakói - Polly Chalmers se. Neki sürgősebb az elintéznivalója Mechanic Fallsban,
ötven kilométerre. Az érdekelte. Semmi más.
Megkerülte kombiját, és kinyitotta. A vezetőülés mellé belökte revolverét, zseblámpáját meg
a hamis földimogyorós dobozt. És úgy érezte, két keze már Ász gégáján. Kezdte volna szorítani éppen.
- Állj ! - bődült el Norris újból. - Állj! Ahol vagytok!
- 301 -
5