STEPHEN KING

Kirázta a kulcsokat a borítékból, hátrakerült a kocsi farához, és kereste a kulcslyukat. Hiába.
Néhány pillanat múltán jutott csak az eszébe, mit látott a filmen Jeff Bridgesszel: akár a német VW
bogárhátúnak meg a Chevy Corvairnak, a farában van a motorja a Tuckernek is. A csomagtartója
meg elöl.
Meg is találta a kulcs lyukát mindjárt a bolond harmadik fényszóró alatt, és megnyitotta a
csomagtartót. Tágas is volt, üres is, csupán egyvalamit látott benne: fehér porral töltött üvegcsét, s a
csavaros sipkájához láncolt kanálkát. A láncon pedig papírt. Ász letépte, és elolvasta rajta az apró
betűs írást:
SZIPPANTS!
Ász megfogadta a szót.
Amint Mr. Gaunt első osztályú anyagától villogni kezdett az agya, mint Henry Beaufort
wurlitzere, Ász berakta a fegyvereket meg a tárakat a kocsi elejébe. A gyújtófejek a hátsó ülésre kerültek.
De előtte még megállt egy szippantásra. A kocsinak andalítóan új volt a szaga, a világon
semmi egyébhez nem fogható (legfeljebb a pinaszaghoz), s amikor kormánya mögött ült, látta is,
hogy vadonatúj: Mr. Gaunt Tucker Talismanjának mérföldszámlálója 00000,0-t mutatott.
Ász becsúsztatta az indítókulcsot, és fordított rajta.
A Talisman boldogan dorombolt. Vajon hány lovas lehet? Mintha ménes lett volna benne. A
börtön könyvtárában garmadával tartották a robbanómotorokról szóló könyveket, Ász el is olvasta a
legtöbbjét. Ez talán hathengeres, olyan 5700 köbcis. Az a fajta, mint amilyeneket még Ford épített
1948 és 52 közt. Szóval lehet benne úgy százötven lóerő.
Akár több is. Érezni többet érzett.
Ásznak kedve lett volna kiszállni, mögéje kerülni megint, és megpróbálkozni a motorház
nyitásával... De aztán nem tetszett neki az ötlet - legalább annyira nem, mint ennek a Yog-akárkinek
a neve. Egyetlen jó ötletnek az látszott, ha a lehető leggyorsabban visszajut Castle Rockba.
Mégis kiszállt volna, hogy a garázsajtót nyissa - aztán megpróbálkozott a dudával, hátha
megismétlődik a csoda. Megismétlődött. Az ajtó méltóságosan megindult fölfelé.
Lehet itt valami érzékelő beépítve - biztatta magát, de nemigen hitte. Nem is törődött vele
már. Egyesbe tette a sebváltót, és a Talisman kiaraszolt a garázsból. Amint megindult vele a kátyús
ösvénynek, dudált megint, és a visszapillantó tükörből látta, hogy a garázs fényei kialszanak, és a
kapu ereszkedni kezd. Egy pillanatra még látta a Challengerét is orral a falnak, és mellette a viaszosvásznat
egy halomban. Az a furcsa érzése támadt, hogy utoljára látta. De nem törődött ezzel
sem.
Nemhogy gurult ez a Talisman, akár az álom, hanem mintha még az útját is tudta volna az
északi elágazásnak. Sőt az indexe is kigyúlt magától egyszer-kétszer. Ász csak kanyarodott utána. A
koszos kis nyomornegyedet elhagyta hamar, és a Tobin hídja, akár valami sötét darupálya, ismerősen
derengett előtte a szürkületben.
Ász bekapcsolta a fényszórót. Élesen határolt fénylegyező terült ki előtte. Ha fordított a
kormányon, a legyező követte. Halálos ez a középső szem! Nem csoda, hogy a szerencsétlen feltalálóját
kigolyózták az iparból.
Harminc mérfölddel hagyhatta el Bostont, amikor észbe kapott, hogy a benzinóra mutatója
egy fokkal áll az üres mögött. Legközelebb le is tért a pályáról, és egy Mobil kútnál állapodott meg
a kivezető út végében. A kutasfiú a sapkáját hátrabökte olajos hüvelykujjával, és ámulón közeledett
felé. - Gyönyörű jószág! - dicsérte a Tuckert. - Hol vette?
Ász gondolkodás nélkül vágta rá: - A Leng síkon. Yog-Sothoth Zenés Motorcsarnokában.
- He?
- Na töltse meg, fiam. Ez nem ki mit tud.
- 178 -
5
6