STEPHEN KING

meg az, amit gyakorlatukban a bizonyítékok láncának neveztek. Tudták továbbá, hogy amit ilyenkor
tesznek, azt majd a hétfő reggeli okosok ízekre szedik - leginkább az államügyészségen, ott pedig
hat pár rendőrcsizmának tekintik őket.
Alan mégsem tett többet, mint hogy előszedte elemes bömbölőjét a járőrkocsiból, és házukba
parancsolta a tátogatókat. S a szavának lett foganatja. Ezután végigpörgette a protokollt a fejében
még egyszer, és erősítést kért rádión. Sandra McMillan már be is futott a hivatalba intézni a telefonokat.
Nem olyan megbízható, mint Sheila Brigham, de szükségben megjárja... S úgy számított, ha
Sheila meghallja, mi történt, egy-kettő előkerül ő is. Ha a kötelességtudat nem hajtja, majd hajtja a
kíváncsiság.
De mindjárt megkérte Sandrát, hogy Ray Van Allent kerítse elő. Ő volt a járási rendőrség
hivatalos szakértője, meg a járási halottkém is -, Alan azért azt szerette volna, ha már a helyszínen
várja a bűnfelderítőket.
- Értem - jelentette Sandra fontoskodón. - Jegyeztem.
Alan visszatért megbízottjaihoz.
- Melyiktek állapította meg, hogy a nők már nem élnek?
Clut kelletlenül nézett össze Seat Thomasszal, Alan pedig elkedvetlenedett. Egy-nulla a hétfői
okosok javára vagy ki tudja? A bűnfelderítés még sehol - bár a szirénájukat mintha már hallaná.
Bebújt a sárga szalag alatt, és lábujjhegyen közelítette meg a stoptáblát, mint valami kamasz, ha
lámpaoltás után surran ki a házból.
A kiontott vér a tetemek meg az avarral eldugaszolt csatorna körül gyűlt tócsába, de permete
- ahogy a törvényszéki boncok nevezik - jókora körben pöttyezte a földet. Alan e körön kívül ereszkedett
térdre, kinyújtotta fél karját, és éppen elérte a tetemeket - neki persze nem volt kétsége afelől,
hogy tetemek -, de egyensúlyának végső határáig előre kellett dőlnie, hogy megbizonyosodjon.
Visszapillantott Seatre, Norrisra meg Clutra. Ott álltak egy bolyban, és kerek szemmel bámulták.
- Fényképezzetek - szólt rájuk.
Clut meg Seaton úgy meredt rá, mintha tagalog nyelven szólt volna hozzájuk, de Norris már
szaladt Alan járőrkocsijához, és addig kotorászott benne, amíg meg nem találta azt a régi Polaroidot
- hivataluk két fényképezőgépe közül az egyiket -, amellyel helyszínelni szoktak. Alan a tanácsnokok
költségvetési ülésére az idén új gép vételét terjesztette volna elő - e délutánon azonban a költségvetési
vita távolinak tetszett.
Norris beállt, célzott és lőtt. A kamera surrogott.
- Még egyet a biztonság okáért - vezényelt Alan. - Vedd bele az elhullottakat is. Nekem ne
magyarázzák aztán az okosok, hogy a bizonyítékok lánca nem teljes. - Érezte, hogy ingerülten beszél,
de nem tehetett felőle.
Norris újabb képet készített Alan helyzetéről és még egyet a stoptábla alján fekvőkről. Alan
ekkor óvatosan előredőlt ismét, és ujját a fölül fekvő nő véres nyakára illesztette. Érverést nem észlelt
persze, de ujjának nyomására a tetem feje félrenyaklott. Nyomban megismerte benne Nettie-t,
és Polly volt az első gondolata.
Szent isten, fohászkodott. Aztán pulzust tapintott Wilmán is, bár a fejében mélyen állt a
húsvágó bárd, és az arcán a vérfoltok olyanok voltak, mint a törzsi tetoválás.
Amíg fölkelt és visszatért embereihez, egyre Pollyn járt az esze - tudta ugyan, hogy nem lesz
jó, mert így előbb-utóbb elrontja a dolgát. Eltűnődött azon is, vajon a tátogatók a fölső áldozatban
fölismerték-e Nettie-t. Mert akkor már Polly is tudni fogja, mielőtt hívhatná. Csak azt remélte, hogy
nem szalad ide.
Emiatt ne aggodalmaskodj - intette magát. - Kettős gyilkossággal van dolgod, az igaz. Azon
törd a fejed.
- Vedd elő a jegyzőkönyved - utasította Norrist. - Te leszel a jegyző.
- Jaj, Alan! A helyesírásom szart ér, tudod.
- Írjad csak.
Norris továbbadta a Polaroidot Clutnak, és farzsebéből előhúzta a jegyzőkönyvet. KÖZ-
FORGALMI KIHÁGÁSOK tömbje esett ki vele - mindenik rózsaszín cédulájára gumibélyegzővel
előre fölbélyegezte már a névaláírását. Lehajolt a tömbért, és szórakozottan zsebre gyűrte.
- 136 -