STEPHEN KING

- Jesszus! Vidd át gyorsan Ray Van Allen doktorhoz! Hatvankét esztendős, és csak Camelt
szívott életében!
- Ray bement Oxfordba, Alan. A kórházban a többi kutyaütővel próbálja összefoltozni Henry
Beaufort-t.
- Akkor vidd a felcseréhez... hogy is hívják? Frankel. Everett Frankelhez.
- Nyoma veszett. Hívtam a rendelőben is, a lakásán is.
- Mit mond a felesége?
- Legényember.
- No tessék! - Valaki ezt karcolta a telefonfülke oldalára: Don't worry, be happy! Nesze neked.
- Persze bevihetem én is a kórházba - ajánlkozott Clut.
- Te csak maradj, ahol vagy - mondta Alan. - Újságírók, tévések kerülnek arrafelé?
- Hajjaj. Többen, mint az oroszok.
- Akkor nézd meg Seatet, hogy van, amint végeztünk. Ha nincs jobban, menj ki az ajtóba,
kapd el valamelyik tudósítót, amelyik nem hibbant, és hatalmazd föl hatósági személlyé, hogy hozza
be Seatet ide a Northern Cumberlandbe.
- Értettem. - Majd némi habozás után kifakadt: - Képzeld, ki akartam szállni velük Keetonék
házához, és nem engedték! Mit szólsz, Alan! A seriff megbízottját tiltják a tett színhelyéről! Állami
hordárjai!
- Hidd el, együtt érzek veled. De nekik is meg kell hagyni, hogy a dolgukat végzik. Látod
Seatet onnan, ahol állsz, Clut?
- Hát.
- Él-e, hal-e?
- Ül az asztalodnál, szívja a Camelt, és a Vidéki Rendőr e havi számát tanulmányozza.
- No lám - mondta Alan, és nevetett is, sírt is volna. - A formája. Polly Chalmers nem hívott,
Clut?
- Nnn... Várj egy pillanatig, hadd nézem a naplót. Azt hittem, lába kélt annak is. De hívott,
Alan. Fél négy tájban.
Alan elhúzta a száját. - Azt tudom. Azóta?
- Nem látom itt, de az semmit nem jelent. Sheilát elvitték, az államiak meg itt szakértenek.
Hát a fene tudja.
- Kösz, Clut. Van még újságod?
- Van éppen...
- Ki vele.
- Lefoglalták azt a pisztolyt, amelyikkel Hugh meglőtte Henryt, de az államiak ballisztikusa,
David Friedman azt mondja, nem ismeri az ilyen fegyvert. Ismétlőpisztoly, de ilyet nem látott soha.
- Pedig Dave betéve tudja a szakirodalmat.
- Hiába. Ott álltam mellettük, amíg tárgyalták a barátoddal, Paytonnal. A német mauserhez
hasonlít egy kicsit, állította, de cégjel, sorozatszám nincs rajta, és a tára is másféle. Azt hiszem, eljuttatták
Augustába egy rakomány egyéb bizonyítékkal.
- Hát még?
- Henry Beaufort udvarában találtak egy névtelen levelet - folytatta Clut. - Ott hevert galacsinba
gyúrva a kocsija mellett... emlékszel a klasszikus Thunderbirdjére? Hát azt is megdolgozták
késsel. Akárcsak Hugh kocsiját.
Alant mintha nagy, puha tenyér kente volna szájon. - A névtelen levél mit ír?
- Egy pillanat. - S Alan hallotta, amint Clut a jegyzőkönyvét pergeti. - Itt van e! „Engem
többet ki ne lökjél, francnyavalyás, és éntőlem a kocsikulcsomat el ne vedd!”
- Francnyavalyás?
- Ezen szóval. - Clut idegesen nevetgélt.
- Azt mondod, elbántak a kocsival?
- El, csúnyán. A kerekeit kibelezték, akár Hugh-éit. S a jobb felén végig is szántották.
- Jól van - mondta Alan. - Akkor lesz dolgod. Menj el a borbélyhoz meg a biliárdterembe is,
ha kell, és tudd meg, kit pöndörített ki Henry ezen a héten vagy a múlt héten.
- Csakhogy az államiak...
- 255 -